Egymás mellett futó és széttartó életutak, szerelmi háromszögek, mindent elsöprő szenvedélyes találkozások, eltitkolt kapcsolatok, fájdalmas válások, öngyilkosságok és gyilkosságok. A XIX–XX. századi magyar festészet legendás alakjainak – mások mellett Ferenczy Károlynak, Batthyány Gyulának, Czóbel Bélának, Berény Róbertnek, Derkovits Gyulának és Rippl-Rónai Józsefnek – a magánélete elevenedik meg a Corvina Kiadó gondozásában megjelent Festői szerelmek című albumban.
Emberközelbe kerülnek fotográfiákról, önarcképekről ismerős alakok, férfiak, férjek, apák, szeretők Nyáry Krisztián kordokumentumokon alapuló tudományos kutatómunkája nyomán. Nyíltan beszél múzsákról, a férj pályáját odaadással segítő, sokszor a kicsapongások felett is szemet hunyó feleségről, valamint a festmények, akvarellek, karcolatok modelljeiről. Ihletadó nőkről és férfiakról, akik nélkül nem születtek volna meg a magyar művészettörténet fontos alkotásai.
De ezeknek az asszonyoknak sokszor nem volt könnyű sorsuk. Ferenczy Károlyt Fialka Olga festőnő biztatta, hogy festészettel foglalkozzon, neki köszönhető a modern magyar festészet egyik legfontosabb figurája. Ám később épp Ferenczy volt az, aki nyilvánvaló szerepet játszott abban, hogy későbbi felesége, Fialka életműve feledésbe merüljön. Szép ellenpéldája ennek Vajda Lajos és Vajda Júlia kapcsolata, amelyben a nő a férjétől kapott küldetésnek tekintette saját művészetének kiteljesítését. Munkácsy Mihály felesége, Cécile Papier pedig fontos szerepet játszott férje pályájának alakulásában: ő volt talán a világ első női festészeti menedzsere, aki céltudatosan egyengette a labilis lelkületű Munkácsy karrierjét, bár sokan azzal vádolták az asszonyt, hogy ő tette a „megrendelők rabszolgájává” a férjét, aki majd másfél évtizedig csalta nejét egy francia festő feleségével. Ahogy Zichy Mihály sem volt tiszta lelkű: hosszú időre Magyarországon hagyta családját és orosz feleségét, miközben ő tanítványából lett szeretőjével Európában utazgatott.
Olyan életművekről is ír Nyáry Krisztián, amelyeket a személyes tragédiák árnyékoltak be, törtek derékba. Czigány Dezső négy embert gyilkolt meg, köztük második feleségét, első felesége és két másik nő a környezetében pedig gyanús körülmények között lett öngyilkos. Az indiai–magyar festőnőt, Amrita Sérgilt (Amrita Sher-Gilt) feltehetően féltékeny férje, Egan Viktor orvos mérgezte meg, mert nem bírta elviselni, hogy a felesége más férfitól volt terhes. De a huszonnyolc évesen elhunyt festőnő tragédiája az is, hogy nevét és képeit külföldön többen ismerik, mint itthon. Az „indiai Frida Kahlo” alapjaiban újította meg az indiai művészetet, őt tekintik a modern stílusirányzat megteremtőjének. Újdelhiben – ahol a Modern Művészeti Múzeumban nagy becsben tartják a festményeit – utcát is neveztek el róla, 2007-ben a londoni Tate Modernben rendezett kiállítása igen kedvező nemzetközi visszhangot váltott ki.
Több olyan festő is volt, aki nem a hétköznapi utakon járt. Lotz Károly nevelt lányába, Jakobey Kornéliába volt szerelmes, őt örökítette meg híres középületek freskóin, de számos aktképet is készített fiatal párjáról. Sok festő egész életében küzdött másságával, amit kénytelen volt titkolni: Mednyánszky László például hosszú évekig minden naplóbejegyzését halott szerelmének, a paraszti sorból származó Kurdi Bálintnak ajánlotta.
Nyáry Krisztián könyve izgalmas olvasmány, amely a magánmitológiákon túl képet ad a traumákkal terhelt történelmi helyzetekről, a magyar és a nemzetközi élet viszonyáról, a hazai kulturális élet összefonódásairól is.
