Szabadulhatunk-e függőségünk kötelékéből, szembeszállhatunk-e önmagunk gyöngeségeivel és hibáival? Nem gyártunk-e kifogásokat arra, hogy miért nem lépünk; miért hitegetjük magunkat és környezetünket a „majd ott”-okkal és a „majd akkor”-okkal? Dióhéjban ezeket a kérdéseket veti fel Gerlóczy Márton legújabb, egyben negyedik regénye.
Főhőse alkoholizmussal küzdő „pincér”, akiről nem tudjuk meg, hogy Jóska-e vagy Pista, de lényegtelen is, hiszen minden sallang és cicoma nélkül ő a kisbetűs kisember, a mai magyar harmincas, egyedülálló férfi, akinek az élete nem úgy alakult, ahogy szerette volna. Talán nem is tudja, mit szeretne, csak hogy nem azt, ami van, ami jutott neki.
A következményekkel elégedetlen, ezért hajszolná a jövőt, valami meghatározhatatlant, de csak azokat az okokat látja a múltból, amelyek szerinte nyomorúságához vezettek. A felelősséget másokra hárítja: az élettel megalkuvó, közel sem tökéletes szüleire, akik sem önmagukban, sem benne nem hittek soha; aztán a minden rossz melegágyaként aposztrofált Margit körútra, arra a Bermuda-háromszögre, ahol életének legképlékenyebb időszakát töltötte, ahol minden negatívumot magába szívott.
A tragikomikus történet nagyon mai, nagyon magyar, és korántsem csak az alkoholizmusról szól. Hiszen olyan embert látunk, aki azt kérdezi barátjától, mi lesz tíz év múlva, de csak vár, és őrlődik a mókuskerékben, tenni pedig nem tesz semmit.
Vajon attól, hogy a trópusokra utazik, képes lesz megszabadulni az alkoholtól, és el tud menekülni saját gyarló önvalója elől? S így lesz-e ereje szétfeszíteni görcsbe rándult öklét, hogy kioperálja tenyeréből a húsába forrt kulcsot, amellyel láncainak lakatját kinyithatná? A regény történetének elsősorban ez a tétje. Felszabadító olvasmány Gerlóczy új könyve.
Gerlóczy Márton: Elvonókúra. Scolar Kiadó, Budapest, 2016. 3950 forint.
