A mélabúnak a tudás űrjéről való érzés vagy az érzés űrjéről való tudás a legjellemzőbb tulajdonsága – írja Nádas Péter, és mindez fokozottan érvényes Sebald életművére. Világérzékelése a folyamatos pusztulás jegyében áll, s az egyetlen, amit szembeállíthat a pusztulással, az emlékezés. De az emlékezés is pusztuláshoz vezet, mert az emlékezés nála nem más, mint a pusztulás metaforája. A melankóliáról keveset tudunk, miközben komoly kultúrtörténete van, de a melankólia túl van azon a határponton, ahová az ész segítségével eljuthatunk.
Sebald tragikusan korán lezáródott pályafutása a melankólia sötét csillaga alatt született. Nem kivétel ez alól Természet után című munkája sem, amely néhány hónapja jelent meg magyarul Szijj Ferenc kiváló fordításában. Sebaldnak ez volt az első szépirodalmi műve, ez a három prózaversciklust tartalmazó kis kötet. A Természet után nem egy pályakezdő mű, nem találni benne tétovaságot vagy a saját hang keresését. Sebald ebben a könyvben már a saját hangján szólal meg, későbbi könyveire jellemző hangfekvésben. A kötet három ciklusa közül az első Matthias Grünewald 16. századi német festő alakját eleveníti fel, a második egy természettudósét, Georg Wilhelm Stellerét, a harmadik pedig önéletrajzi, azaz maga Sebald a ciklus „főhőse”, de ez mégsem pontos így, hisz Sebald esetében önéletrajziságról csak áttételesen beszélhetünk. A melankólia mindent átható jelenléte köti össze a három ciklust, egyfelől Grünewald titokzatos figuráján keresztül, másfelől a Steller által megidézett északi természet képein át szivárogva az olvasó lelkébe, de a harmadik, önéletrajzinak nevezhető ciklus az, amelyik tényleg a már említett sötét csillag delejes hatása alá vonja az olvasót. Sebald azt mondja, hogy az ember megismerhetetlen, a természet titkaiba sem nyerhetünk soha bepillantást, és ezt a sűrű homályt még az ittlétünkkel együtt járó pusztítással is tetézzük, „egy lefelé tartó pályán haladó regeneráció” során, amelynek a végkimenetelét illetően nem lehetnek kétségeink.
A Természet után valószínűleg nem a legideálisabb könyv a szerzővel való ismerkedéshez (erre talán a Kivándoroltak című kötete a legalkalmasabb), de fellelhető benne mindaz, amiért az író a huszadik századi német és világirodalom egyik legnagyobb alakjává vált.
W. G. Sebald: Természet után – Elemi költemény. Ford.: Szijj Ferenc. Magvető Kiadó, 2016. 1990 forint
