Aztán rátértünk arra, hogy végül is mi végre a Magvető Café. Nyáry szerint a Dankó utcába csak akkor mennek el a szerzők, ha dolguk van, ezért a kiadó szerette volna, ha létrejöhet egy hely, ahol egyrészt találkozhatnak a közönségükkel, másrészt egymással is. – Ráadásul nem létezett egyetlen olyan könyvesbolt sem, amelyben az összes magvetős könyv megtalálható lett volna. És itt nem csak hogy beszélgetni, de olvasni is lehet, mert ugyan a bulinegyed szélén vagyunk, nálunk mégis halk a zene – tette hozzá.
Közben elkezdődött a délutáni program, amelyben a kiadó néhány költője pincérré avanzsált: Hevesi Judit, Bognár Péter, Kemény István és Király Levente elég rutinosan forgolódott az asztalok között, sőt délelőtt Nádasdy Ádám még a zongorához is leült játszani. Nem mondom, hogy szakmát kellene váltaniuk, de ha ne adj’ Isten mégis bajba kerülnének, egy menekülőútjuk már biztosan van, a Magvető Café ugyanis kávézó, könyvesbolt és kulturális tér egyszerre, szóval a bárzongoristától a felszolgálón át a hely hivatalos költőjéig elég sokféle pozíciót el tudok képzelni.
A Hátsó Kapu kiköltözése utáni felújításkor a tér elrendezését jó érzékkel békén hagyták, így az egyszerűséget továbbra is lehet benne szeretni: egy lépcsős és egy asztalos nézőtérből, valamint egy színpadból áll az egész, s így elfér nagyjából száz-százhúsz ember, ami, teszem azt, egy könyvbemutatóhoz éppen elegendő. Nem volt ez másként kedden este sem, amikor megrendezték az új hely első ilyen eseményét is, az antológia pedig, hogy, hogy nem, Az első címet viseli, bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a könyvnek több köze van a kamaszkori szerelemhez, mint egy vendéglátóipari egységhez.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!