Mint egy sor másik amerikai történet, az 1917. március 6-án született Will Eisner sztorija is Közép-Európában kezdődik: ukrán zsidó édesapja az Osztrák–Magyar Monarchia területén született, édesanyja pedig román zsidó szülők gyermekeként egy Amerikába tartó hajón jött világra. Családjaik ismeretsége nyomán aztán összeházasodtak, és 1917. március 6-án megszületett első fiuk.
Will Eisner Brooklynban nőtt fel, tizenhárom éves korától rikkancsként igyekezett segíteni a válság miatt gyakran kiürülő családi kassza feltöltésében. Apjához hasonlóan ő is művészeti pályára készült, és iskolai évei alatt többször is kipróbálta magát a különböző iskolaújságok szerkesztésében, majd rövid képregények és ponyvaborítók rajzolásából élt.
Még az iskolában ismerkedett meg a később Batmant megalkotó Bob Kane-nel, aki azt javasolta neki, hogy dolgozzon egy akkoriban induló, képregényeket közlő magazinnak. Eisner meg is fogadta a tanácsot. A lap megszűnése után az egyik szerkesztővel, Jerry Igerrel közösen alapítottak egy képregénykészítő stúdiót, ezzel pedig az elsők között voltak, akik képregénykiadásból éltek meg, ráadásul nem is rosszul.
A harmincas évek végén a képregény hatalmas üzlet kezdett lenni Amerikában, így a hétvégi lapok is igyekeztek felzárkózni: így vállalta el Eisner a The Spirit címen futó képregények írását, amelyek húsz amerikai hétvégi lap mellékleteként hetente ötmillió példányban jelentek meg. A The Spirit hasonló nevű főszereplője egy fiatal exrendőr, aki maszkot viselve harcol a bűnözés ellen a fiktív Central Cityben.
###HIRDETES###
Eisnert 1942-ben besorozták a hadseregbe, ahol habitusához és tehetségéhez illő munkát talált: olyan képregényeket gyártott, amelyek oktatóanyagként szolgáltak az ifjú bakák számára. (A rajzoló később is a Pentagon munkatársa maradt, a vietnami háború idején például a kezdetben gyakran bedöglő M16-os gépkarabély kezelését rajzok segítségével bemutató kiadványokat készített.)
A The Spirit futott tovább, Eisner az általa összeállított tehetséges csapatra bízta a képregényt. 1945-ben aztán visszavette a teljes kreatív irányítást: stílusa a realizmus felől a rajzfilmesebb megoldások felé indult el. Sokak szerint amit a nyugati képregényekben az évszázad második felében csináltak, az az ő kísérletező darabjaiból származott.