Az Amíg másokkal voltunk című Szilasi-kötet a hármasság bűvöletében készült, hiszen a Szentek hárfája és A harmadik híd után ez az író harmadik műve, s mindjárt három kisregényt tartalmaz, melyek annyiban különülnek el és függnek össze, miként egy triptichon darabjai. A szövegek középpontjában jelentős szerzők állnak, az alkotói csúcstól távoli élethelyzetben, olyankor, amikor a történelmi fordulópontokra eső személyes válságból végül mindhárman kilábalnak. Szilasi gondos kutatása, az irodalomtörténeti töredékekkel gazdagon tűzdelt, olykor terhelt szövegek kimunkáltak, mondatai gyakran versszerűek. A főszereplők – Babits, Jókai és Bessenyei – sajátos portréi kiegészítik a kiforrott alkotóknak azt a képét, melyet először az iskolában ismertünk meg. Emberként is közelinek érezhetjük itt őket, ennek egyik jele, hogy az író keresztnevükön – Mihály, Móric, György – emlegeti őket. Ezzel összefüggésben a tökéletességükben megközelíthetetlennek vélt nagyjaink itt másik arcukkal mutatkoznak meg, azzal, melyen az írás aktuális képtelenségének gyötrelmei rajzolódnak ki.
Babits történetébe 1930-ban csöppenünk, amikor már elismert költőként tér vissza Szegedre, ahol visszaemlékezik saját indulására, a kezdő tanárságára, arra a valakire, aki 1906-ban még aligha bízhatott későbbi kiteljesedésében. Ekkor még leginkább csak úgy látjuk őt, mint aki féltékeny aggodalommal követi Ady munkásságát és a fővárosban alakuló Nyugat folyóirat körének tevékenységét.
Jókai Erdélyben bukkan fel, a zordon Kárpátokat csodálja, ámde nem szereti, mivel Petőfi beteljesedett sorsa mellett őt ekkor az üldözöttség, a mellőzöttség gyötri a szabadságharc leverése után. Mi viszont annál nagyobb örömmel ismerhetjük fel e bércek közt visszhangzó Jókai-stílust Szilasi szövegében.
Bessenyei György időben és műveinek ismertségében is a legtávolabbi tőlünk, nem úgy, mint ebben a kisregényben. Könnyen megérint minket az a drámai visszaesés, mely a franciás műveltséggel gazdag, felvilágosodott Mária Terézia-udvarból a tiszaberceli földesúri világba sodorja. S mintha ez nem lenne elég, neki is van kire féltékenységgel néznie: ekkor tör fel a fiatal Csokonai.
A cím Marcel Proust műve, az Álmok, szobák, nappalok elejéről származik: „ha a többiekről tudó éntől is elvonatkoztatunk, akkor találjuk meg azt az ént, amelyik kivárta, amíg másokkal voltunk, s kétségkívül ezt érezzük az egyetlen igazi énnek, végül is a művészek csakis őérte élnek”.
Szilasi László: Amíg másokkal voltunk. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016. 3490 forint
