Tényleg válságban van a Z generáció, vagy csak a kamaszok megszokott életét és szokásos válságait élik azok is, akik 1995 után születtek? Király Márk első könyve a beharangozók alapján generációs regénynek tűnhet, de végül csak annyiban lesz az, hogy a szereplők a szerző kortársai. A szerző most huszonkettő, és bár az ő korában még ritkán kísérleteznek nagyprózával az írók, a Harminc nappal a világvége előtt lendületes és ötletes regény lett.
A Művelt Nép kiadó gondozásában megjelent kötetről ordít Király Márk kedvenc szerzője, Bret Easton Ellis hatása, a főszereplők céltalan, kiüresedett világa és a szikár stílus is az amerikai íróra emlékeztet. A mű egyszerre fejlődésregény, road movie és könnyed, színes disztópia. Felnőtt olvasóknak is szórakoztató lehet – akkor is, ha egyébként ifjúsági regényként adták ki. A kötet a sajtóban kis bulváros körítést is kapott. „Lesújtó: isznak, kufircolnak és kétszínűek a magyar tinik” – hirdette az egyik bulvárlap cikke. Ám Király Márk történetében nem csak a tinik vannak válságban. Sőt, talán ők azok, akik többé-kevésbé normálisak maradnak, és csak ők gondolkodnak rajta, hogy mihez is kezdjenek a világvégével.
A főszereplő – az események egyes szám első személyű elbeszélője – rezignáltan figyeli, hogyan őrül meg körülötte mindenki. Ha csak harminc nap van hátra a végig, nyilván előtörnek az elfojtott feszültségek, és más megvilágításba kerül az, amit korábban természetesnek vett az ember. Az ötlet, hogy mihez kezdenénk egy ilyen helyzettel, nem különösebben eredeti, a megvalósítás viszont érdekes.
Lehet, hogy valójában nem is változik olyan sok minden azután, hogy bejelentik a Föld elpusztulásának dátumát. A celebek továbbra is a Twitteren üzengetnek, az átlagember is ragaszkodik a rossz beidegződéseihez, és továbbra is értelmetlen tévéműsorok készülnek. A szekták és az önjelölt próféták fölbukkanásához sem kell világvége, és ahhoz sem, hogy a virtuális valóság rabjaivá váljunk. Aki boldogtalan középkorú szülő vagy tengő-lengő tinédzser volt, az utolsó napokban is az marad.
A főhősök is élik a tizenévesek életét, amiben talán több az alkohol és a tudatmódosító, mint ha nem közelegne a vég, de ez sem segít a magány és az ismeretlentől való félelem elviselésében. Előbb-utóbb véget ér a kalandos utazás a világvégére készülő városban: a halállal és az értelmetlenséggel megbékülve mindenki valaki máshoz próbál menekülni, és ezzel akarva-akaratlanul felelősséget vállal. Talán ez az, ami Király Márk számára a felnövekedés metaforája. De valójában a regény egész társadalmára ráférne egy ilyen fordulat.
