Nem tartja magát szépírónak Lakatos Levente

Hajlamosak vagyunk a szórakoztató irodalmat lesajnálni, pedig az ilyen műfajú könyvek a szépirodalomhoz is elvezethetik az olvasókat.

Erotikus regénynek azonban egyik könyvét sem hívná Lakatos. Szereplői nem esnek egymásnak minden harmadik oldalon. Van viszont romantikus történet, és általában még valamilyen alapmotívum, például gyilkosság – mint a másik sorozatában, a Dr. Lengyel-regényekben, ahol a főhős kriminológus – esetleg politikai szál: Szentesy Igor egy képzelt, éppen hatalmon lévő, de csökkenő népszerűségű liberális párt kommunikációs tanácsadója.

Igor lehengerlő, gátlástalan figura, afféle alfahím típus és ebben kétségtelenül hasonlít A szürke ötven árnyalata főhőséhez, bár Lakatos Levente azt mondja: nem állhatja a hírhedt regényfolyamot, szerinte bugyuta. Eredetileg paródiának szánta Szentesy Igort, a férfit, aki előtt első pillantásra hasra esnek a nők. Aztán mégis komolyra fordult a dolog, az olvasók miatt. Szórakoztató regények szerzőjeként Lakatos ugyanis odafigyel arra, hogy mi érdekli az olvasóit, hogy milyen figurát szeretnének látni. Még egy kérdőívet is készített erről. Ebből derült ki, hogy az olvasói kedvence az alfahím.

A 31 éves szerző nem volt mindig ilyen tudatos. Azt viszont rögtön észrevette, hogy az első, Barbibébi című regénye megosztóra sikerült, mert sok olvasónak egyszerűen nem tetszettek a főszereplők, nem találták meg bennük azt, amit ebben a műfajban kerestek. – A könyv egy elvadult tinédzser lány észhez téréséről szól, és van benne némi társadalomkritika is. Nincs viszont benne regényes álompasi, világmegváltó küldetés. Azoknak, akik ilyen regényeket olvasnak, nem tetszett, mert máshoz vannak szokva – mondja.

Azóta fontos neki az olvasók véleménye. A Facebookon lassan 150 ezren, az Instagramon 70 ezren követik. Az összes felületet ő menedzseli, emellett Youtube-csatornát is üzemeltet. Korábban bulvárújságíróként és tévésként is dolgozott, itt is a szórakoztató műfaj érdekelte.

Sokszor találkozik azzal, hogy a ponyvaregények íróit lenézik, szerinte gyakran az elolvasása nélkül hoznak végleges ítéletet ezekről a könyvekről. – A szórakoztató irodalom érdekel, és eszem ágában sincs szépíróként aposztrofálni magam. Mégis sok kultúrharcos démonizál. Egy kommentelő szerint például az összes, engem valaha gondozó kiadó vezetőjének bűnhődnie kellene, amiért rászabadított engem a világra. Ezt nem értem: aki szépirodalmat akar olvasni, azt olvas, aki szórakoztató irodalmat, az pedig azt. Ezt mindenki eldöntheti. Az is lehet ráadásul, hogy az én könyvem után valaki rákap az olvasás ízére és később azokat a könyveket is kézbe veszi majd, amelyeket korábban elképzelhetetlennek tartott, akár szépirodalmat is. Vagy lehetséges, hogy a Szigorban felbukkanó politikai szál miatt figyelni kezd a politikára, ami nem igazán jellemző ma a fiatalokra – fejti ki Lakatos.  

Aki úgy tervezi, a jövőben elkanyarodna kicsit a romantikától, és a szórakoztató irodalom más területén képzeli el a következő könyvét. Szívesen írna újra thrillert, és foglalkozna komolyabb témával is, mint például a gyászfeldolgozás. Saját szavaival a ponyva felől a lektűr irányába szeretne evezni.

Minden követ megmozgattunk, hogy kiderüljön, Magyarországon ki foglalkozik a hasonló műfajú regények tudományos elemzésével, de kudarcot vallottunk. Úgy tűnik, ennek a témának nincs szakértője Magyarországon.

Az elmúlt években azért néhány (főleg fiatal) irodalomtörténész időnként elővette a témát. Zelei Dávid pár éve a Prae.hu portálon megjelent írásában azt állította, hogy az egykori válogatott úszó, Szepesi Nikolett önéletrajzi botránykönyvét is meg lehetne vizsgálni tudományos szempontból ahelyett, hogy elintézzük annyival a dolgot, hogy a könyv több ezer vásárlója idült ízlésficamban szenved.

És arra is felhívta a figyelmet, hogy a tömegkultúra kutatása Amerikában már régen evidensnek számít, akadémiai értekezések születnek a Szex és New Yorkról vagy a Simpson családról. Néhányan Magyarországon is követik ezt a példát, ha nem is feltétlenül a szórakoztató irodalommal kapcsolatban. Fürth Eszter például tévésorozatokról – többek között dél-amerikai teleregényekről – kezdte el írni a doktori disszertációját, amivel ritka madárnak számított akadémiai körökben. Az irodalomtudomány eszközeivel, az elbeszélés szerkezete szempontjából vizsgálta a szériákat, többek között a Rabszolgasorsot is.

A Magyarországon is óriási hisztériát kiváltó brazil teleregény ráadásul egy klasszikus irodalmi műből, az Isaura, a rabszolgalány című 1875-ös Bernardo Guimaraes-regényből készült, amely a brazil szentimentális irodalom alapműve. A teleregény nyilván teljesen más közeg és más esztétikai szint, mint a regény, de Fürth Eszter szerint ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne az irodalomkutatás módszereivel közelíteni hozzá. Szerinte nem érdemes elzárni egymástól a különböző esztétikai szinteket, mert ezzel fontos összefüggésektől is elzárja magát a kutatás. A tudományosság eleve azt jelenti, hogy nem értéket tulajdonítunk a dolgoknak, hanem megpróbáljuk őket megvizsgálni.

A tömegkultúra kutatása nem igazán elterjedt Magyarországon. Ha mégis foglalkoznak vele, akkor leginkább a kultúratudomány szempontjából, ami egyszerre alkalmazza a pszichológia, a szociológia, az irodalomtudomány módszereit, nemcsak a művel, hanem a közönséggel is foglalkozik.

Előfordul, hogy a feminista szempont is megjelenik a ponyvaregényekkel kapcsolatban – ez volt a helyzet A szürke ötven árnyalatánál. A világszerte kilencvenmillió példányban eladott trilógiáról Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke, aki rendszeresen ír a Magyar Nemzetbe is, egy hosszú cikkben fejtette ki, hogy E. L. James tulajdonképpen egy klasszikus bántalmazó kapcsolatot ír le a regényben, annak összes lélektani jellemzőjével. Szerinte megdöbbentő, hogy a több tízmilliós olvasótábor erre a regény elolvasása után sem ismer rá.

Gyimesi Andrea szexuálpszichológus szerint pszichológiai szempontból nem káros feltétlenül a romantikus-erotikus regények olvasása, de még A szürke ötven árnyalata szélsőségei sem váltanak ki okvetlenül negatív hatást – esetleg csak akkor, ha a kitalált alfahím-karakterek tömegei hatására egy nő olyan elvárásokat kezd támasztani a partnere felé, amelyeknek nem tud, és nem is kell megfelelnie.

– A szexuális vágy összetett, nehéz visszakövetni, de a tapasztalataim szerint nem a szexuális témájú könyvek konkrétumai határozzák meg elsősorban, amiket az illető felnőtt fejjel elolvasott. Egészen más dolgokhoz szokott kötődni, gyakran olyanokhoz, amelyeknek nem feltétlenül van köze a szexhez – mondja a pszichológus. Szerinte egyértelmű, hogy miért áll nagyrészt nőkből a romantikát és az erotikát vegyítő regények közönsége: a nőknek egy ilyen történetnél sokkal fontosabb a szereplők közti kapcsolat; az, hogy nem pusztán a szexualitást, hanem ezt a kapcsolatot is ábrázolják a hasonló regények.