Stefánia rohadt unalmas – győzködte Gerő András, aki történészként a korszak kutatója, Habsburg-szakértő, a főhercegnő memoárjának bemutatójára egybegyűlteket, majd kisvártatva azt is hozzátette, még ebben az emlékiratban is „sunyin” eltitkolta, hogy a házassága során Rudolf trónörököstől elkapott nemi betegségtől lett meddő. Ekkor a mellette ülő Landgraf Ildikó néprajztudós, női élettörténetek alapos ismerője, a Habsburg-folklór kutatója egyszerre döbbenten és zavartan tiltakozott, hogy ilyesmit még ma sem részleteznek a nők kész örömmel, nemhogy 1935-ben. Ezáltal máris sok mindenből kaphattunk ízelítőt: hogy a Habsburg-világban hol volt a helyük a nőknek; hogy a magyar történettudományban hol a helyük a nők által írott forrásoknak; vagy esetleg hogy nők becsmérlésével még mindig milyen jól meg lehet kuncogtatni a közönséget.
De vajon tényleg „rohadt unalmas” Stefánia? Az bizonyos, hogy valóban nem várhatunk tőle véres részleteket vagy szaftos leleplezéseket ebben az eredetileg még 1935-ben, németül megjelent memoárban, amely sajátos módon bizonyára azért nem jelent meg eddig magyarul, mert Stefánia akkor már második férjével, a miatta hercegi rangra emelt magyar Lónyay Elemérrel élt Magyarországon, és nem kívánta, hogy botrány keveredjen körülötte. Pannonhalmán hunyt el a második világháború végén, 1945-től pedig az ismert okok miatt egy időre csökkent az arisztokratamemoárok népszerűsége.
Másrészt – ahogyan arra Csorba László a könyvhöz írt utószóban rámutat – a trónörökössel közös történetének legizgalmasabb, összeesküvés-elméletek tárgyát képező csomópontjáról, Rudolf mayerlingi öngyilkosságáról éppen Stefánia tudta a legkevesebbet, hiszen férje pontosan azért konspirált, hogy családja, köztük az akkorra tőle elhidegült, lejtmenetét közönyösen figyelő felesége ne sejtsen semmit arról, hogy végzetes tettre szánta el magát.
Hogy milyen végzetes tettre, azt sokkal inkább abból a kötetből tudhatjuk meg részletesen, amelynek újrakiadását a kiadó a Stefánia-könyvvel egy időre tette. Bart István 1984-ben a Szerelmi regény alcímet adta a Rudolf öngyilkosságát elmesélő, nem regényes, hanem a tényeken alapuló könyvének, és joggal, hiszen az eset úgy vonult be a legendák világába, akár egy utolsó szerelmét élő kiégett férfi és egy első szerelmétől tébolyult naiv lány kétségbeesett menekülése a konvenciók világából.
