Amilyen izgalmas Pajtim Statovci első regényének alaphelyzete, olyan bosszantó tud lenni a mű elnagyoltsága, és az, hogy a szerző mintha nem tudna mit kezdeni témája sokrétűségével. Pedig nem rossz könyv a Macskám, Jugoszlávia.
Statovci ugyanúgy menekültként érkezett Finnországba, ahogy hőse, az egyetemista Bekim. Utóbbi, amellett, hogy bevándorló, meleg is, kívülállása, illetve az ezzel járó gyötrelme tehát nyilvánvaló. A srác egy királyboát tart otthon, és egy macskával is összeismerkedik, aki nemcsak beszél, de gonoszkodik, irigykedik, rátelepszik hősünkre, ráadásul szüntelenül a bevándorlókat emlegeti.
Bekimmel párhuzamosan egy fiatal, házasodni készülő albán nő életét is megismerjük. Utóbbi szál a 80-as évek elején játszódik, de a vonatkozó részeknél mintha nem is pár évtizedet, de egy évszázadot ugranánk vissza az időben, valamint több ezer kilométert keletre. Emine mindennapjai az alkalmazkodás és az alázat jegyében telnek. Szülei pillanatok alatt hozzáadják egy ismeretlen kérőhöz, hogy aztán hamarosan érkezzenek az első, kijózanító pofonok.
A könyv igazi erőssége nem is a teljesen különböző világok egymás mellé helyezése, jóval inkább az, hogy párhuzamosan mutatja be a két huszonéves mindennapjait. Azt hinnénk, a Jugoszláviában nevelkedő albán muszlim nő érezheti kilátástalanabbnak a helyzetét, elvégre a XXI. századi Skandináviában látszólag egyszerűbbnek festenek a mindennapok. Ahogy a borítón is olvassuk, „Finnországban élni és iskolába járni igazi főnyeremény, ezt jól jegyezd meg”. Csakhogy ezt csupán mások vetik oda hősünknek, akinek mindennapjai egyhangúan és eseménytelenül telnek. Hiába nyílnak meg előtte a lehetőségek, a világ bebarangolása helyett marad az egyik chatszobáról a másikra való vándorlásnál. Bekimmel szemben Emine izgatottan készül új életére. Közben igyekszik betartani minden apró szokást, észben tartani az összes hiedelmet. Később persze csalatkoznia kell: ahogy Jugoszlávia, úgy a boldog családi életről szóló hosszan dédelgetett vágya is pillanat alatt omlik össze.
A könyv elnyert egy rangos finn irodalmi díjat 2014-ben, azóta pedig tucatnyi nyelvre fordították le, magyarul a Magvető gondozásában Huotari Olga fordításában jelent meg. Érdekes, a szerző mennyivel közhelyesebben láttat olyan helyzeteket, amelyeket ő is átélhetett, mint azokat, amelyek a muszlim nő életéhez kötődnek. Míg roppant erős, érdekes, ahogy Emine szembesül a finn világgal, a fiatal fiú szála nem bizonyul annyira eredetinek.
