Sarah Dunant: A Borgiák végzete
Ha könyv, hát soha ne ítéljünk csak a borító alapján: amennyiben az „olasz reneszánsz nagyregények koronázatlan királynője” (a fülszöveg jellemzi így), Sarah Dunant itt tárgyalt művét csak a külleme alapján kellene pontoznunk, nem biztos, hogy bekerült volna ebbe az összeállításba. Ám amint kinyitjuk, és belevágunk, mindjárt tudjuk, hogy a nem túl tetszetős külső nagyon is vonzó belsőt takar. A XV. század végén, a XVI. elején járunk, négy éve égették meg Firenzében Savonarolát. A pápai trónon VI. Sándor néven Rodrigo Borgia ül, aki fiával, Cesarével nagy terveket sző a családi birodalom kiépítéséről. Utóbbi bámulatos mesterkedései lenyűgözik Niccoló Machiavellit – ám hiába a kétségtelen stratégiai érzék és a mérhetetlen ambíció, a Borgiák bukása elkerülhetetlen. Dunant mindvégig izgalmasan tálalja a történetet, az olvasó hamar a kor miliőjébe helyezkedik, testközelből szemlélve a kis itáliai fejedelemségek udvarainak világát, és megértve a Borgiák történetének sorsfordító szakaszát. A szerző nemcsak az atmoszférateremtés mestere – de legalábbis biztos kezű iparosa –, hanem a jellemrajzoké is. Különösen sikerült a hol érzelgős, hol pedig fiával vetekedő módon kegyetlen pápa karaktere, no meg a fiúé, Cesaréé, aki iránt olyan szimpátia ébred az olvasóban, amilyennel a Csillagok háborúja-sorozat nézője Darth Vader nagyúrt illeti. Amaz színtiszta mese, emez történelmi – és annak elsőrangú.
Athenaeum Kiadó, 3999 Ft
4,5 csillag
(Wekerle Szabolcs)
Paula Hawkins: A víz mélyén
Paula Hawkins Zimbabwéban született és nevelkedett, majd 1989-ben Londonba költözött, azóta is ott él. Tizenöt éven át volt újságíró, többek között a The Timesnál, majd szabadúszóként folytatta. Amikor elkezdte írni A lány a vonatont, hatalmas anyagi zűrben volt. Hat hónapon át dolgozott a regényen, mindent egy lapra tett fel. Mára már negyven nyelven jelent meg a kötet, vezetett szinte minden eladási listát, tehát azt mondhatjuk, megérte. Május óta második könyvét is az eladási listák élmezőnyében találjuk. Nem véletlenül, A víz mélyén ugyanis a sikerthrillerhez hasonló izgalmakat ígér. Az írónő ezúttal is naplószerűen, szereplőin keresztül meséli el az eseményeket, most viszont jóval több beszélő szólal meg, több szemszög kínálkozik. A víz mélyén Nel Abbott halálával indul, aki a gyanú szerint egy szikláról ugrott le. Ahogy azonban húga, Julia – akinek a tragikus nap előtt több üzenetet is hagyott – nyomozni kezd, egyre kuszábbá és rejtélyesebbé válik az eset. Juliának saját és testvére múltjával is szembe kell néznie, és egyre többet tud meg arról a folyószakaszról is, ahol Nel az életét vesztette, és amely állítólag boszorkányok vesztőhelyéül szolgált régen. De mi történt valójában? Hawkins izgalmas, jól vezetett, soha le nem ülő fejezetekben ad válaszokat a kérdéseinkre. Pszichológiai csavarok és elejtett félmondatok segítik az olvasót, hogy kitalálja, mi lehet a megoldás. Írói trükkjeivel, amelyekről a végén kiderül aztán, hogy csak félig voltak igazak, újból és újból meg tud lepni.
XXI. Század Kiadó, 3990 Ft
4 csillag
(Herczeg Szonja)
Catharina Ingelman-Sundberg: Rablás uzsonnára
Az időskor kifejezetten fontos témájává vált az utóbbi pár évtizedben a skandináv irodalmaknak. Úgy fest, az aktív éveikben felelős pozíciókat betöltő, magas nívóhoz szokott szépkorúak rég nem érik már be norvég mintás pulóverek kötögetésével, skandináv rejtvényekkel, pár korty áfonyalikőrrel, vagy északi krimik olvasgatásával. Hogy a svédek jóval a nyugdíjkorhatáron túl sem képesek leállni, arról mi, magyar olvasók legkésőbb Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című könyvéből értesültünk. A Rablás uzsonnára is hasonló alaphelyzetet bont ki. Hősei a kalandosabb élet reményében pattannak meg az idősek otthonából, hogy kreativitásukat a sötét oldalon igyekezzenek kamatoztatni. Catharina Ingelman-Sundberg ügyesen hangolja bájos paródiává a krimi zsánerét. Könyvét hiba volna azonban kizárólag karikatúraként olvasni. Hősei, a nyugdíjas kórusból lett tettre kész, szeleburdi és szenilis bandatagok az elkényelmesedett svéd társadalom szájából éneklik ki a sajtot. A szerző óvatos társadalomkritikát is megfogalmaz ezzel, elvégre a csúcsbűnözőnek még véletlenül sem nevezhető hőseit jóval rokonszenvesebbnek láttatja a karrierista vállalkozóknál, kisstílű melósoknál vagy a nemtörődöm rendőröknél. Igaz, az elbeszélés lelassul néhol – mintha szereplőihez hasonlóan járókeretre nehezedve haladna –, az unalom erejéről, a bajtársiasságról és a szeretetéhségről mesélő Rablás uzsonnára kétségkívül strandkompatibilis válságirodalom.
Animus Kiadó, 3690 Ft
3,5 csillag
(Vass Norbert)
Kathryn Croft: A lány, akit elvesztettél
Simone lányát hat hónapos korában elragadták a babakocsiból, amíg a nagymama sétáltatta és egy pillanatra félre nézett. Soha többé nem látták viszont. Azóta tizennyolc év telt el, és Simone továbbra sem tudja túltenni magát a csecsemő elvesztésén. Innen indul Kathryn Croft A lány, akit elvesztettél című regényének története. Egy napon aztán egy fiatal lány, Grace azzal keresi meg a nőt, hogy úgy gondolja, talán az ő lánya lehet. Simone vonakodik, higgyen-e neki, de mire észbe kap, Grace eltűnik. A nő ezt követően eszeveszett kutatásba kezd és tudtán kívül olyan titkokra bukkan, amik fenekestül felforgatják az életét. Az angol Kathryn Croft pszichológiai thrillerjei sorra jelentek meg idén magyar fordításban. Mind a három regény főszereplője egy nő, aki főként egymaga próbál meg egy lehetetlen helyzetet megoldani, vagy egy titkot feltárni. A másodikként megjelent, A lány akit elvesztettél talán a legmegrázóbb és legfordulatosabb a három könyv közül, bár a műfaj kedvelőinek mindegyik könnyen elnyerheti a tetszését. A lány, akinek nincsen múltja és A nő, aki máshol ébredt szintén erős, de más életszakaszban lévő női karaktereket tesz a középpontba. Előbbi egy, a felnőtt életét éppen, hogy elkezdő tinédzser, aki egy múltbéli szörnyűség miatt szinte remete életet él, utóbbi könyvé egy két gyerekes családanya, aki egy nap a szomszéd ágyában ébred, de fogalma sincs, hogyan került oda. A mellette fekvő férfi pedig halott.
Művelt Nép Könyvkiadó, 3790 Ft
4 csillag
(Herczeg Szonja)
Meik Wiking: Hygge – A dán életérzés, amely boldoggá tesz
Bár a nyári szabadság elvileg a nyugalom és a boldogság időszaka (kivéve persze, ha az emberiségnek abba a csoportjába tartozunk, amelyik, ha a távollétében jól mennek a dolgok a munkahelyén, azért érzi rosszul magát, ha pedig nem, akkor azért) és ilyenkor kevésbé lehet affinitásunk egy „Mi a boldogság titka?” jellegű bestsellerre, azért a Hygge című könyvet érdemes elolvasnunk. Mert a dánok évek óta hivatalosan is a világ legboldogabb nemzete. Mondhatni: papírjuk van róla, Koppenhágában pedig Boldogságkutató Intézet is működik. A könyv szerzője, Meik Wiking maga is az intézmény kutatója. A hygge egyébként nehezen lefordítható, de nagyjából meghittséget, biztonságérzetet jelent. Ha nyugodt légkör, biztonság vesz körül minket, boldogok vagyunk – már-már közhelyes, annyira egyszerű, aztán a könyvből kiderül, hogy ennyire azért sajnos mégsem. Ugyanis a szerző szerint a hyggét nagyban meghatározzák olyan dolgok is, amikből egy átlag magyarnak kevesebb adatik, mint egy dánnak: a biztos egzisztencia, a jól működő, átlátható, nem korrupt állam, és a polgári öntudat, amit senki nem akar korlátozni. Még szerencse, hogy van a könyvben egy „Hygge fillérekből” című fejezet is, amiben olyan praktikus dolgok szerepelnek, mint, hogy szervezz közös főzést a barátaiddal úgy, hogy mindenki azt dobja be a közösbe, ami otthon éppen fölöslegesen áll a kamrában. Praktikus boldogság-tanácsok magyaroknak.
Kossuth Kiadó, 4500 Ft
4 csillag
(Kósa András)
