Napóleon bukása: békekonferencia az ártatlanság korában

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Amikor egy béketárgyalás még nem a vesztesek megbüntetéséről, hanem működő új rend kidolgozásáról szólt.

Pintér Bence
2017. 08. 17. 9:42

A brit történész elég időt szán arra, hogy már itt elénk tárja a diplomaták, uralkodók és államférfiak alapvető jellemvonásait, és az államérdekek mellett felvázolja azokat a személyes jellegű elfogultságokat és elköteleződéseket, amelyek aztán majd hol hátráltatják, hol elősegítik Európa diplomáciai rendezését. Felsejlik előttünk a végletekig hiú osztrák kancellár, Klemens von Metternich profilja, aki éppen ebben az időben hatalmas magánéleti krízisen is átesik, hiszen imádott szeretője más férfiak kegyeit keresi; megismerjük a liberális érzelmű, mégis autokrata módon cselekvő, magát Isten eszközének tekintő orosz cárt, Sándort; a kontinentális ügyekben néha egészen tudatlan brit diplomatákat; a két visszafogott német uralkodót, Ferenc osztrák császárt és III. Frigyes Vilmos porosz királyt; végül pedig a rendkívül dörzsölt francia államférfit, Maurice de Talleyrand-t is.

Éppen kellő tudásanyaggal érkezünk tehát Napóleon legyőzése, Párizs elfoglalása és a Bourbon-restauráció után mi is Bécsbe, ahol Európa szinte valamennyi fontos vezetője összegyűlt. Zamoyski a szétfeszülő állam- és magánérdekek mentén egyre mélyülő diplomáciai huzavonát remekül ellenpontozza a városba érkező nagyságok szórakoztatására szervezett, egymást érő bálok, rendezvények, estélyek és látványosságok leírásával, miközben rengeteg olyan szereplőt szólaltat meg, aki naplóin, levelezésein vagy éppen emlékiratain keresztül emlékezett meg a hónapokról, amikor „a kongresszus táncolt, de nem haladt”.

És valóban: napról napra csillogó bálok sokasága fedi el, hogy a kongresszus nem ül össze, csak a nagyhatalmak képviselői próbálnak megegyezni a háttérben. A fő töréspont Franciaország kordában tartásának kidolgozandó mechanizmusai mellett Lengyelország és Szászország összefonódó kérdése: a poroszok növelni akarják területeiket, a cár saját koronája alatt hozna létre független Lengyelországot, de az egészbe belezavar Németország vágyott egyesítésének rendkívül bonyolult ügye is. A győztesek vitáját először a francia követ, Talleyrand használja ki országa megmentésére, hogy aztán maga a rettegett Napóleon is hamarosan partra szálljon Dél-Franciaországban, rövidre zárva a felek addigi döntésképtelenségét.

A Napóleon bukása alapos, kellően részletes, viszont egy percig sem unalmas történelmi munka, amely fegyelmezett prózában festi le mind az eseményeket, mind a szereplőket, nem is beszélve a letűnt, innen ártatlannak tűnő korról, amelyben egy békekonferencia még nem a vesztesek megbüntetéséről, hanem működő új rend kidolgozásáról szólt.

Adam Zamoyski: Napóleon bukása – És a bécsi kongresszus (1814–1815). Ford.: Sóskuthy György. Park Kiadó, Budapest, 2016. 5990 forint

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.