A brit történész elég időt szán arra, hogy már itt elénk tárja a diplomaták, uralkodók és államférfiak alapvető jellemvonásait, és az államérdekek mellett felvázolja azokat a személyes jellegű elfogultságokat és elköteleződéseket, amelyek aztán majd hol hátráltatják, hol elősegítik Európa diplomáciai rendezését. Felsejlik előttünk a végletekig hiú osztrák kancellár, Klemens von Metternich profilja, aki éppen ebben az időben hatalmas magánéleti krízisen is átesik, hiszen imádott szeretője más férfiak kegyeit keresi; megismerjük a liberális érzelmű, mégis autokrata módon cselekvő, magát Isten eszközének tekintő orosz cárt, Sándort; a kontinentális ügyekben néha egészen tudatlan brit diplomatákat; a két visszafogott német uralkodót, Ferenc osztrák császárt és III. Frigyes Vilmos porosz királyt; végül pedig a rendkívül dörzsölt francia államférfit, Maurice de Talleyrand-t is.
Éppen kellő tudásanyaggal érkezünk tehát Napóleon legyőzése, Párizs elfoglalása és a Bourbon-restauráció után mi is Bécsbe, ahol Európa szinte valamennyi fontos vezetője összegyűlt. Zamoyski a szétfeszülő állam- és magánérdekek mentén egyre mélyülő diplomáciai huzavonát remekül ellenpontozza a városba érkező nagyságok szórakoztatására szervezett, egymást érő bálok, rendezvények, estélyek és látványosságok leírásával, miközben rengeteg olyan szereplőt szólaltat meg, aki naplóin, levelezésein vagy éppen emlékiratain keresztül emlékezett meg a hónapokról, amikor „a kongresszus táncolt, de nem haladt”.
És valóban: napról napra csillogó bálok sokasága fedi el, hogy a kongresszus nem ül össze, csak a nagyhatalmak képviselői próbálnak megegyezni a háttérben. A fő töréspont Franciaország kordában tartásának kidolgozandó mechanizmusai mellett Lengyelország és Szászország összefonódó kérdése: a poroszok növelni akarják területeiket, a cár saját koronája alatt hozna létre független Lengyelországot, de az egészbe belezavar Németország vágyott egyesítésének rendkívül bonyolult ügye is. A győztesek vitáját először a francia követ, Talleyrand használja ki országa megmentésére, hogy aztán maga a rettegett Napóleon is hamarosan partra szálljon Dél-Franciaországban, rövidre zárva a felek addigi döntésképtelenségét.
