Napóleon bukása: békekonferencia az ártatlanság korában

Amikor egy béketárgyalás még nem a vesztesek megbüntetéséről, hanem működő új rend kidolgozásáról szólt.

Pintér Bence
2017. 08. 17. 9:42
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A brit történész elég időt szán arra, hogy már itt elénk tárja a diplomaták, uralkodók és államférfiak alapvető jellemvonásait, és az államérdekek mellett felvázolja azokat a személyes jellegű elfogultságokat és elköteleződéseket, amelyek aztán majd hol hátráltatják, hol elősegítik Európa diplomáciai rendezését. Felsejlik előttünk a végletekig hiú osztrák kancellár, Klemens von Metternich profilja, aki éppen ebben az időben hatalmas magánéleti krízisen is átesik, hiszen imádott szeretője más férfiak kegyeit keresi; megismerjük a liberális érzelmű, mégis autokrata módon cselekvő, magát Isten eszközének tekintő orosz cárt, Sándort; a kontinentális ügyekben néha egészen tudatlan brit diplomatákat; a két visszafogott német uralkodót, Ferenc osztrák császárt és III. Frigyes Vilmos porosz királyt; végül pedig a rendkívül dörzsölt francia államférfit, Maurice de Talleyrand-t is.

Éppen kellő tudásanyaggal érkezünk tehát Napóleon legyőzése, Párizs elfoglalása és a Bourbon-restauráció után mi is Bécsbe, ahol Európa szinte valamennyi fontos vezetője összegyűlt. Zamoyski a szétfeszülő állam- és magánérdekek mentén egyre mélyülő diplomáciai huzavonát remekül ellenpontozza a városba érkező nagyságok szórakoztatására szervezett, egymást érő bálok, rendezvények, estélyek és látványosságok leírásával, miközben rengeteg olyan szereplőt szólaltat meg, aki naplóin, levelezésein vagy éppen emlékiratain keresztül emlékezett meg a hónapokról, amikor „a kongresszus táncolt, de nem haladt”.

És valóban: napról napra csillogó bálok sokasága fedi el, hogy a kongresszus nem ül össze, csak a nagyhatalmak képviselői próbálnak megegyezni a háttérben. A fő töréspont Franciaország kordában tartásának kidolgozandó mechanizmusai mellett Lengyelország és Szászország összefonódó kérdése: a poroszok növelni akarják területeiket, a cár saját koronája alatt hozna létre független Lengyelországot, de az egészbe belezavar Németország vágyott egyesítésének rendkívül bonyolult ügye is. A győztesek vitáját először a francia követ, Talleyrand használja ki országa megmentésére, hogy aztán maga a rettegett Napóleon is hamarosan partra szálljon Dél-Franciaországban, rövidre zárva a felek addigi döntésképtelenségét.

A Napóleon bukása alapos, kellően részletes, viszont egy percig sem unalmas történelmi munka, amely fegyelmezett prózában festi le mind az eseményeket, mind a szereplőket, nem is beszélve a letűnt, innen ártatlannak tűnő korról, amelyben egy békekonferencia még nem a vesztesek megbüntetéséről, hanem működő új rend kidolgozásáról szólt.

Adam Zamoyski: Napóleon bukása – És a bécsi kongresszus (1814–1815). Ford.: Sóskuthy György. Park Kiadó, Budapest, 2016. 5990 forint

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.