Krulik Zoltán szerteágazó családjában találunk erdélyi és lengyel ágat, zsidó dédszülőket, Grassalkovichokat és Haasokat is. A család sorsa feltehetően másképp alakul, ha a várandós nagymama nem száll le az Amerikába induló hajóról. De így a regényben föltűnhetnek a kapáló hercegek és a tengerit morzsoló hercegkisasszonyok, a gödröt ásó grófok és a vályogtéglát vető grófnők, sőt, találkozhatunk a 13. cella grófnőjével, a majki kamalduli kolostorban paraszti sorban élő Károlyi Margittal, Esterházy Péter nagyanyjával, sőt az édesapjával, Esterházy Mátyással is. Látjuk 1944-et és 1956-ot is egy-egy rövid pillanatra, egyszerre halljuk az úttörődalokat, a Beatles segélykiáltását, s a pannonhalmi bencés gimnázium diákjaként érezzük a rendszer és az őrangyalok figyelő tekintetét is.
„Te kilenc évig tartsd vissza a műved, / jól elzárva. Amit ki nem adsz, azon egyre törölhetsz.” Horatius tanácsait megfogadva a Makám együttes alapítója és vezetője sok évig érlelte töredékes történetekből építkező kisregényét, amelyben élete első húsz évét meséli el. Az eredmény egy könnyedén, mégis rendkívül koncentráltan megírt próza; némely sorait többször is érdemes visszaolvasni, mintha csak egy olyan dalt hallgatnánk újra, ami szíven ütött bennünket. Krulik Zoltán rengeteg verset zenésített meg korábban József Attilától, Weöres Sándortól, Pilinszky Jánostól vagy a mesterének tekintett Petri Györgytől – utóbbinak köszönhető, hogy Krulik Zoltán nem az irodalmi, hanem a zenei pályát járta be. 2011-ben Legolcsóbb mozi című kötetével bizonyította, hogy költőként is beérett, s Az utolsó papírrepülő is tulajdonképpen líra, prózában előadva.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!