Történelmi magazinok nyárutóra, mielőtt az álhírek elveszik az eszünket

Az álhírek és a szélhámosság gyorsabban fertőz, mint a nátha. A tudományos élet felveszi a kesztyűt. Ajánló.

Épp ezért vettem kíváncsian kezembe a szegedi Móra Ferenc Múzeum kiadványát, a Határtalan Régészetet. Legutolsó kötetük a hadirégészettel foglalkozott – a magazin minden számát egy-egy téma köré fűzik –, a következő például a kocsi evolúcióját járja majd körül. Ez pedig nagyon jó ötlet, hiszen így átfogóbb képet kapunk egy adott területről, mintha különféle témákból olvashatnánk egy-egy cikket. Apropó cikkek. Alapjában megvalósul az a koncepció, hogy a szövegek mindenki számára közérthetők, egyúttal a szakmai szempontokra is odafigyelnek a szerzők. Néhány anyagnak persze még így is inkább szemináriumidolgozat-szaga van, esetleg picit szárazabb, ennek ellenére az összkép abszolút pozitív. Külön rokonszenvesek a különféle régészeti korokból származó receptek vagy a kisebbeknek szánt játékok a kötet végén. A dizájn olykor a kilencvenes éveket idézi, azon talán lehetne még csiszolni, de összességében jó ár-érték arányról beszélhetünk egy százoldalas magazin esetében. (Balogh Roland) 

Múlt-kor

Az igencsak tetszetős, vizuálisan kimondottan gusztusos lap szerkesztői nem kívánnak úgy tenni, mintha nem zajlott volna le az elmúlt években egy digitális forradalom: az internetes képgalériákhoz, infografikákhoz szokott szem örömmel nyugtázhatja a nagyobb lélegzetű cikkek és tematikus blokkok ritmusát megtörő képes kronológiákat, folyamatábrákat, összefoglalókat (pl. bulvárízű kis színesek 1917-ből, az 1965-ös év magyar és külföldi vonatkozásai, 10 tény a sörről).

A tematikai ív is átgondolt: ha már nyár, kapunk egy érdekfeszítő, bár helyenként túl könnyed stílusú beszámolót Gorkij és Lenin közös, történelmileg is fontos mozzanatokban bővelkedő, Capri szigetén töltött nyaralásáról. És bár a szerelmi hőfok nem csak nyáron izzik, ahogy azt a főszerkesztői bevezető sugallja, de tény, könnyedebb strandolvasmányként nagyon is jó választás a híres párok (Sisi és Ferenc József, Marilyn Monroe és Arthur Miller, hogy csak kettőt említsünk a sorból) életébe betekintést engedő írás – bár az olyan bulvárlaposan émelyítő mondatokat jó lett volna elhagyni, mint hogy „Vámosi János 1997-ben hagyta itt örökre az e világi színpadokat, és lett az égi zenekar tagja”. Nem hiányoznak a komolyabb hangvételű és kimondottan az ismeretterjesztést szolgáló cikkek sem, élvezetes és lényegre törő portrét kapunk például Jedlik Ányosról. Ritka erény, hogy egy lap a fogorvosi várók asztalán éppúgy jól mutat, mint egy komoly értelmiségi elefántcsonttornyának félhomályában. (Szathmáry István Pál) 

Rubicon

Mióta mélybölcseletből mindennapi keserű tapasztalattá vált Alexis de Tocqueville francia politikai gondolkodó híres tétele, mely szerint a világ könnyebben elfogad egy kézenfekvő hazugságot, mint a bonyolult és nehezen megismerhető igazságot, alaposan felértékelődött

a tények lelkiismeretes és gondos bemutatása. Persze tudom, hogy sosem jön el az a világ, amikor a metró utazóközönsége nem a közösségi médiát bújja, hanem tudományos ismeretterjesztő műsorokba mélyed a telefonján, és a Ripost helyett mondjuk a Rubicont üti fel, de mikor lenne az utópiának nagyobb létjogosultsága, ha nem napjainkban?

Maradjunk is a Rubiconnál, annak is a nyári dupla számánál. Amely nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy feltárja Trianon történetét, a párizsi békekonferencia előzményeitől a darabokra szakított ország legalapvetőbb, és ezért sokszor figyelmen kívül hagyott problémáiig. A tetszés szerint alakított múlt korszakában nem kis feladat kellő távolságtartással, tudományos igényességgel, mégis közérthetően elbeszélni a nemzeti identitás részét képező gyász történetét. Ám a történelmi magazinnak Ablonczy Balázs vezetésével ez mégis sikerül. A szakértők a nagyhatalmi érdekektől a földrajzi szükségszerűségeken át a kisemmizettek és földönfutók igazságáig minden részletet a tények tükrében vizsgálnak. Ennek köszönhetően a majdnem könyvnyi vastag magazin átolvasása után az igazságtalanságot sem a sértettséggel, hanem a kritikai gondolkodással kapcsolhatjuk össze magunkban. És ez hosszú távon akár még a melankóliát is oldhatja. (Ficsor Benedek)