Különösen érzékeny volt a magánéletére Ernest Hemingway, és többször is kérte családját, barátait, hogy ne adjanak ki róla részleteket – derült ki több frissen közzétett levélből, amiket a Cambridge-i Egyetem kiadója publikált. Az egyik szöveg szerint a szerző meg is tiltotta egy kiadónak, hogy bármiféle személyes hírverést csapjon körülötte. A jelek szerint mindennél fontosabb volt Hemingwaynek, hogy a regényeit prózaként, fikciós művekként olvassák.
A The Guardian cikke szerint az írót már az is felháborította, hogy A nap is felkel című regényének hátoldalán életrajzi adatokat tettek közzé róla. Az 1926-ban megjelent kötet a Nagy Háborút átvészelő generáció lelkiállapotát, elveszettségét mutatta meg. Hemingway a kiadójának, Maxwell Perkinsnek panaszkodott, követelve, hogy távolítsák el a róla írottakat a borítóról. „Amennyiben nem veszik le a háborús szolgálatra, illetve a magánéletemre, így a házasságomra vonatkozó utalást haladéktalanul, soha többet nem fogok egy könyvet sem jegyezni náluk” – közölte a szerző.
Hemingway az édesanyjától, Grace-től is azt kérte: ne adjon soha interjút a fia magánéletéről.
Ez már a negyedik a sorban az író nyilvánosságra került levelezéséből. A most kihozott üzenetek akkortól datálódtak, mikor Hemingway az utolsó simításokat végezte 1929-ben megjelent, Búcsú a fegyverektől című regényén. Hugh Walpole angol szerzőnek be is számolt róla, micsoda felelősséget ró rá a kötet megjelenését követő fokozott hírnév. „Ennél a könyvnél tapasztaltam meg először, hogy leveleket kapok olyan emberektől, akik olvasták azt. Válaszoltam nekik sorban – és nem csináltam semmi mást. Ez egy átkozott mesterség – húsz percet, fél órát is igénybe vesz megköszönni nekik, hogy írtak Dühösek lesznek, ha nem válaszolsz? Vagy megbántódnak, és nem vesznek több könyvet?” – írta Hemingway.
Máskor az írást nevezte átkozottul nehéznek, egyúttal hozzátéve: magánélete egy „nyitott kanálissá” vált szerinte.
