Ha eddig nem is voltunk benne biztosak, Szécsi Noémi legújabb regényét olvasva egyértelművé válhat: az egyik legbátrabb kortárs szerzővel van dolgunk. Az Egyformák vagytok című regény olvasóját könnyen hatalmába keríti az érzés: bármi lenne, de nő, férfi és bölcsész semmiképp. Tekintve, hogy a könyvet olvasók java valószínűleg e három halmazból kerül majd ki, ez igencsak merész húzásnak mondható.
Bár a szerző a női szolidaritás regényének nevezte művét a Margó Irodalmi Fesztiválon, a szereplők egymáshoz fűződő viszonyából ezt ritkán érezzük ki. Inkább az elbeszélő érez ilyesmit hőseivel szemben, de a két női narrátor jóval inkább foglalkozik félrement sorsával és a férfiakkal, mint a másik helyzetével. Pályájuk kapcsán az unott cinizmus vagy éppen a gúnyos irigység lesz a jellemző. „Persze, Elza. Te mindig eggyel több vagy. A te életedhez képest az enyém batisztruhás szüzek piknikje cseresznyevirágzáskor” – halljuk Emíliát. „Két évvel korábban született, ezért két évvel hamarabb érettségizett, két évvel hamarabb vették fel az egyetemre, és két évvel hamarabb állt munkába. A többiről nem is beszélve” – olvassuk Elza szólamát.
Miközben azt látjuk, hogy a fiatal értelmiségi nők nehezen jutnak előre a férfiközpontú társadalomban, mintha ők is rendre a férfiaktól várnák, hogy megmentsék őket. Hol egy megnyerő Rudolf-kutatóról olvasunk, máskor egy finn szeretőről, akinek az ébredés utáni mosogatása stilizálódik paradicsomi látomássá. És ott vannak aztán a regénybeli férfiak, akik mást sem szeretnének, mint fiatal történészhallgatók előtt obszcén célzásokat tenni.
Az Egyformák vagytokban bámulatosan követik (avagy kiegészítik) egymást a sikamlós kirohanások és a belső bölcsészmonológok. „Rózsavízízűt nem ittunk többet, mindent megkeserített a freudista métely” – olvassuk Elzától, míg a csevej végig a szabadjára engedett ösztönök szintjén ragad.
A regény egy következő szintje Szécsi trilógiájának előző darabjai mellé helyezi a könyvet. A Nyughatatlanok és a Gondolatolvasó után ezúttal már a jelenben vagyunk, ahol egy fiatal történészlány a Bárdy család kalandos életét kutatja. A szerző közben fergetegesen szatirikus képet fest napjaink felszínes, önhitt és egoista művészelitjéről. Ezért a pontos és izgalmas közegábrázolásért, valamint a történeti figurákra való utólagos rápillantás csalóka voltának megmutatásáért fontos Szécsi Noémi könyve. Épp emiatt nem is annyira női-férfi regényként olvasva, hanem így fejti fel valódiságát, utánozhatatlan voltát és maradandó értékeit.
