Annyi azonban bizonyos, a lengyel romantika egy másik óriása, Juliusz Slowacki Mazeppa című drámáját a világon először valóban a pesti Nemzeti Színházban mutatták be 1837 telén.
A lengyel romantika irodalmát azért indokolt emlegetni a Polkák című antológia kapcsán, mert a kortárs lengyel dráma gyűlölve-szeretve tekint rá, csak a gyermekeknek szóló színművekben idézi fel ideáit, hogy mi jó, és mi rossz. Legalábbis Jacek Kopcinski színháztörténész szerint, aki lapunknak irigylésre méltó kulturális pezsgésről is mesélt: Lengyelországban legalább száznegyven kőszínház működik, Varsóban huszonnyolc, a nagyobb városokban három-négy, a közepes méretűekben pedig általában két, állandó társulatú teátrumot is találni. Ehhez jönnek még a független színházak: van hol bemutatni a folyamatosan születő új lengyel drámákat.
Lengyelországban egyre több a női szerző, sőt a könyvbemutatón részt vevő fiatal drámaíró, Anna Wakulik szerint a varsói színművészeti rendezői szakán is szinte csak női hallgatók vannak. A női drámaírók egy része egyébként Tadeusz Slobodzianek „köpönyege alól” bújt ki, a Dráma Laboratóriumból kezdte meg pályáját. Kivétel persze akad, ilyen a lengyel államfő, Lech Walesa felesége is: a kötetbe Danuta Walesa önéletrajzi ihletésű műve került. Visszatérő témáik a történelem és az egyén viszonya, a család és a női sors. S mivel nemcsak nálunk, a lengyel színházakban is a nézők többsége nő, mondhatni, a szerzők és a nézők nagyon is egy hullámhosszon vannak.
