Ahogy a rock and roll nem egy tánc, úgy a foci sem egy sport, hanem jóval több. Kukorelly Endre futballrajongó író, volt LMP-s országgyűlési képviselő úgy fogalmazza meg: valami esszenciális. Kell hozzá humor, elegancia – egyszóval úriemberek vesznek részt benne.
Ez biztosan így van a többi sportággal, sőt sok minden mással is, de a foci az, ami szinte mindenkit elér. Mindenkinek van története róla, naná, hogy az íróknak is. Ezeket a sztorikat gyűjtötte össze egy ismeretterjesztő rövidfilmsorozatban a Siriat produkciós iroda.
Ötperces szkeccsekben kortárs írók – Cserna Szabó-András, Egressy Zoltán, Fehér Renátó, Gazdag József, Inkei Bence, Kiss Tibor Noé, Kukorelly Endre, Maros András, Nagy Dániel, Szálinger Balázs – beszélnek a fociról, és rövid animációban megelevenedik egy fociról szóló írásuk. Esterházy Péter – talán a legismertebb és a legvirtuózabb magyar futballíró – az egyetlen, aki nincs már az élők sorában a szereplők közül. Ő csak animációként jelenik meg, idézik régebbi interjúit és legendás, Utazás a tizenhatos mélyére című művét. A film készítői egyeztettek a súlyos beteg íróval, hogy fölvesznek vele egy epizódot a sorozathoz, csak már nem maradt rá idejük.
Hiába hogy finoman szólva sem él dicsőséges időket a magyar foci, a kortárs írók viszik tovább a futballirodalom hagyományát; a legfiatalabbak is, az ő türelmük még tart. Talán amiatt is hűségesek a focihoz a szerzők, mert alapjában véve kimeríthetetlen a téma: a focin keresztül gyakorlatilag mindenről lehet beszélni. Például arról, milyen jó volna normális országban élni (ahol lenne egy normális bajnokság olyan csapatokkal, akik közül szívesen választ az ember magának egyet, hogy aztán kitartson mellette életre-halálra, talán még szurkolói sálat is vegyen). Vagy lehet beszélni a provincializmusról, saját, nagy emberi bukásainkról, csalódásokról, a történelem esetlegességéről, a fogyasztói társadalomról, de a szerelemről is.
A fociban nagy emberi drámák, összecsapások és nagy hősök vannak. Számos írónk halászott elő emlékezetéből egy-egy olyan focistát, akit lélegzet-visszafojtva csodált gyerekkorában. A futballíróként régóta ismert Egressy Zoltán például Törőcsik Andrást, a jóval fiatalabb költő, Fehér Renátó pedig a máig legendás kapust, Király Gábort, aki az ő számára szinte népmesei figura: elindult Szombathelyről, és haza is tért a fele királysággal. A verset viszont, ami a filmben elhangzik tőle, nem Király Gáborról írta, hanem egy másik játékosról, a tragikusan fiatalon, a pályán szívrohamban elhunyt Fehér Miklósról. Ő ebben a tragédiában látta meg Magyarországot: „Mifelénk mindenki folyton ígéret marad.”
De nem kell feltétlenül tragédiának történnie a pályán, elég egy szimpla kudarc is, aminek az emléke örökké rajta ragad azon, aki hibázott, de akár mások sorsát is befolyásolhatja. Mindegy, hogy mennyire méltatlan és igazságtalan ez, Gömöri Ottó nevéről akkor is az az UEFA-kupa-negyeddöntő jut eszébe a legtöbbeknek, amit a Manchester Uniteddal játszott a Videoton, és ahol Gömöri elvállalt, majd mellérúgott egy tizenegyest. Ekkor hangzott el a sportkommentátor Gulyás László híressé vált mondata: „Mit csináltál, Gömöri?” Pedig nyert a Videoton, sőt döntőbe is jutott. Inkei Bence kisregényének főhőse nem is maga Gömöri, hanem egy Gömöri nevű srác, akin annyira rajta marad a gömörizés, hogy végül már úgy tekint saját magára, mint Gömörire, aki elvállalja, aztán elszúrja. A pillanat, a kihagyott tizenegyes, ami végül is jelentéktelen, önbeteljesítő jóslattá válik a főszereplő számára, minden bukásának végső, jelképes oka.
Persze azért nem csak bonyolult jelképeket látnak az írók a fociban, magáról a sportágról is van véleményük. Az író-újságíró Gazdag József például észreveszi, és nem szereti, hogy fogyasztókat akarnak csinálni a szurkolókból, és biztosan ennek is köze van ahhoz, hogy Szálinger Balázs már csak a falusi focimeccseket tartja igazán őszintének és hitelesnek. A kisfilmeket hivatalosan szerdán mutatták be Budapesten, de már elérhetők a YouTube videomegosztó csatornán, Válogatott irodalom címmel.
