A nagyobb városok utcáit járva vagy épp autóban, tömegközlekedési eszközön ülve az ember időnként akarva-akaratlanul is elkezdni nézegetni az utat szegélyező épületeket: vagy azért, mert keres egy konkrét helyet, vagy mert épp nincs jobb szórakozása, esetleg amiatt, mert rajong az építészet iránt. Bolla Zoltán utóbbi kategóriába tartozik, ráadásul megfigyeléseiből egy igen komoly kiadványt is készített az elmúlt időszakban. A magyar art deco építészet című, korábban e-könyvként már elérhető munka két kötetben jelent meg nyomtatásban: az első 2016 őszén, idén pedig megérkezett a bővített második is. Ezzel gyakorlatilag teljessé vált az a kitartó, állhatatos és precíz gyűjtőmunka, amelynek során a szerző felkereste és dokumentálta nagyjából az összes, hazánkban fellelhető, az art deco stílusjegyeit magán viselő épületet.
Az art deco az art décoratif francia kifejezés rövidítéséből jött létre, és a húszas–harmincas évek építészeti és iparművészeti iskoláját jelölte, bár hatása a festészetben, a szobrászatban és a filmművészetben is megmutatkozott. Igaz, az elnevezést csak 1966-tól, egy kiállítás címe kapcsán kezdték el használni az addig többnyire csak cikcakk stílusként hivatkozott trendre: ez volt ugyanis az art deco egyik leggyakrabban használt motívuma. Bolla az irányzattal kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy az art deco „az első globális művészeti stílus”, utalva ezzel arra, hogy hatása nagyjából a világ minden pontjára eljutott. Habár az art deco itthon sosem vált olyan meghatározó irányzattá, mint a szecesszió, az iparművészet révén észrevétlenül mégis beszivárgott az emberek mindennapjaiba: manapság sokan talán nem is tudják, hogy egyes ruhadarabok, bútorok, esetleg a neonreklámok is az art decónak köszönhetően léteznek.
Bolla Zoltán könyve azonban inkább az építészetre fókuszál. Maga a szerző nem építész, ugyanakkor komolyan érdeklődik a különféle áramlatok iránt: először a szecesszióval kezdett el foglalkozni, majd idővel ráébredt arra, hogy hazánkban nem igazán készült átfogó mű az art decóról. Így magára vállalta az úttörő szerepet, s egy valóban impozáns kiadványban gyűjtötte össze, amit a magyar cikcakk stílről tudni érdemes. Tudva azt, hogy a jelenben a képek időnként beszédesebbek az írott szónál, így inkább albumformátumban gondolkodott, s ezáltal az olvasókkal közel kétezer saját fotóját osztotta meg, hogy legalább a könyveket lapozgatva is megelevenedhessenek a neves magyar építészek (köztük például Sajó István, Hajós Alfréd, Martonosi Baráth Lajos) ismert vagy éppenséggel feledésbe merült művei.
Bolla a második kötetben apróbb részletekre is kitér, blokkokba szedve míves zászlótartókat, kapuzatokat, díszítéseket, épülettipográfiákat, sírhelyeket, de az épületeket típusonként (áruház, egyházi építmény, szórakoztatóipari létesítmény, vidéki ház) is besorolja. Egyedül talán egy olyan névmutató hiányzik a két könyv végéről, amely jobban segítené az eligazodást, ha valaki egy-egy településen keresne art decóra utaló jeleket. Hiszen ezáltal nem kellene mindig átlapoznia több száz oldalt annak, aki tudni szeretné, érdemes-e például Békéscsabán nézelődnie ebből a szempontból.
A szerző emellett azokra is gondolt, akik csak Budapesten szeretnék felkeresni a különféle art deco épületeket, hiszen nyáron megjelent a városnéző sétákat összegző zsebkönyve is: ebben a kétnyelvű útikalauzban kétszáz fővárosi épület és iparművészeti részlet adatai szerepelnek. A látnivalókat kerületenként fűzte egybe a szerző, egy-egy metróállomás környékére csoportosítva, térképeket mellékelve.
