a magyar mindig befogadó nép volt, jó példa erre, hogy sajtóhírek szerint Baranyába egyre több holland, a Dunántúlra általában pedig sok német költözik a migráció miatt.
A szintén beszédet tartó Szapáry György is kitért a befogadásra mint erényre: hosszasan emlékezett vissza az osztrákok kitartó vendégszeretetére 1956 után.
Szili Katalin autonómiaügyi miniszterelnöki megbízott beszédében azt a kérdést boncolgatta, hogy vajon mi köti össze ezeket az egymástól időben és földrajzilag is távol született embereket. Szerinte ez a dolog a magyarságtudat, amely, mint látszik, nem csak a nyelvben jelenhet meg. Hiszen a kötetben is sok olyan hazatérő szerepel, aki anyanyelvként már nem a magyart tanulta, csak az országban letelepedve tanulta meg újra. Szili a nyelven kívül más összekötő kapcsokat is megjelöl: sokak számára ilyen volt a magyar néptánc vagy éppen a zene.
