Az amerikai toposz szerint ő volt a vörös gyalog a történelem sakktábláján, aki a kommunista vakhitétől vezérelve szovjet kémként elárulta a hazáját. Egy másik leegyszerűsítő olvasat szerint – bár bíróság előtt sosem tanúskodott – részben az ő vallomása juttatta hóhérkézre Rajk László külügyminisztert, majd néhány évvel később a Csehszlovák Kommunista Párt első titkárát, Rudolf Slanskyt, állítván, hogy beszervezte őket az amerikai hírszerzésbe – s mindezért fizetségül egy Sas-hegyi villát kapott, személyzettel. 1954. november 17-én egy sajtóközlemény jelentette be az öt évig börtönben tartott, perbe azonban sosem fogott Noel H. Field ártatlanságát − amiből következtetni lehetett a Rajk- és a Slansky-per áldozatainak ártatlanságára is –, majd az „amerikai kém” feleségével, Herta Fielddel együtt politikai menedékjogot kért és kapott Magyarországon. A Corvina Kiadónál vállalhatott állást lektorként, amiért nagyobb fizetés járt neki, mint az akkori minisztereknek. 1970-ben bekövetkezett haláláról a Népszabadság és a The New York Times is megemlékezett, de azt leszámítva, hogy az 1956-os forradalomról elítélő nyilatkozatot tett, nem hívta fel magára a figyelmet. Hacsak azzal nem, hogy szinte mindennap ott ült a Zeneakadémia koncertjein. Ám élete végéig a kommunizmus foglya volt, lélekben és testben egyaránt. A villa – egy nappali és egy háló – inkább luxusbörtönnek felelt meg, a dologtalan személyzet az államvédelmi hatóság századosa volt, és jelentéseket írt a házaspárról: a látogatók előtt emiatt is feltűnően kerülték a politika témáját. Így természetesen arról sem ejtettek szót, hogy Fieldet Rákosi börtönében félig agyonverték. S bár az Egyesült Államokba mint kém valóban nem térhetett haza, még a börtönben kellett írásban nyilatkoznia arról, hogy Magyarországon marad.
A legjobb krimiírók képzeletét is felülmúlja Noel H. Field története, köszönhetően annak a sok drámának és rejtélynek, amely az életét övezte. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának munkatársaként már a szovjet hírszerzés ügynöke volt az 1930-as évek közepén, ám fecsegő alkatként többször is leleplezte önmagát. Kommunistaszimpátiáját, a Szovjetunió iránti csodálatát sem rejtegette különösebben. 1936-tól a Népszövetségnek dolgozott, megjárta a spanyol polgárháborút – ahol egyébként sosem találkozott Rajk Lászlóval, bármit „vallott” is erről később −, 1941 márciusától az Unitárius Segélyszervezet igazgatójaként segítette a menekülteket. A második világháború alatt együttműködött a CIA elődjével, az OSS-szel, ám 1947-ben az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság látókörébe került mint kommunista és lehetséges szovjet kém, emiatt elveszítette az állását is. Így 1948-ban Prágába ment, ahol 1949. május 11-én „amerikai kémként” letartóztatták, majd Budapestre hurcolták. A keresésére indult a testvére és a felesége, majd később a nevelt lánya is: Hermann Fieldet augusztus 22-én Varsóban, Hertát augusztus 26-án Prágában, míg Erica Glaser Wallachot egy évvel később, 1950. augusztus 26-án Berlinben tartóztatták le. Erica két évet volt az NDK államvédelmi hatóságának vizsgálati fogságában, 1952 karácsonyán a szovjet katonai bíróság ítélte halálra kémkedés vádjával, Moszkvában fél évet várakozott a halálsoron. 1953 júliusában – Sztálin halála után négy hónappal − tizenöt év lágerfogságra mérsékelték az ítéletét, majd Észak-Szibériába, a vorkutai büntetőtáborba internálták, onnan 1955-ben szabadult. Csak 1957 őszén térhetett haza az Egyesült Államokba, az állampolgárságát 1958-ban kapta vissza, miután az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság kimondta az ártatlanságát, tudva, de nem róva fel neki bűnül, hogy két évig a Német Kommunista Párt tagja volt.
Fieldről – főképp a rendszerváltás óta – több tanulmány, könyv és dokumentumfilm is készült, most pedig Kémek, korok, életek címmel a Magyar Nemzeti Levéltár és a Libri Kiadó gondozásában jelent meg újabb izgalmas kötet Erica Glaser Wallach és Noel H. Field történetéről. Majtényi György, Mikó Zsuzsanna és Szabó Csaba szerkesztésében elolvashatjuk többek között Field fiatalkori írásait, vallomásait és a róla szóló államvédelmi jelentéseket éppúgy, mint az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság jelentését Erica Glaser Wallachról, kettejük levelezését – és mindezek között megtalálhatjuk egy volt lengyel kémelhárító tiszt, Josef Swiatlo beszámolóját arról, Noel H. Field mit mondott és mit nem mondhatott a kihallgatásai alatt. – Fejlődéstörténet és felejtéstörténet – fogalmazott a könyv minapi bemutatóján Tabajdi Gábor történész annak kapcsán, hogy Field miképpen próbálta később igazolni a tetteit és gyávaságát önmaga és a világ előtt. Az élet fintora, hogy egy jó szándékú, békepárti kvéker sorsa végül sokban hasonlóvá lett Kádár Jánoséhoz.
