Más is utal erre az újraolvasásra: a sorokat átfirkálva azért mégis megcenzúrázta, hogy meghatározza, mi ne maradjon fenn. Az ünnepelt írónak huszonnégy éve maradt, hogy a mellőzöttnek látott férj és a legendás szerelem emlékművét felépítse, és mások mellett Gerhard Ehrlich sem illett ebbe a képbe. Szabó Magda interjúiban ugyan röviden meg-megemlítette, hogy az 1930-as évek második felében, a németnyelv-tanulással töltött bécsi nyarakon eljegyezte egy osztrák férfi, akiről azt is megjegyezte, hogy nem illettek egymáshoz, és elsodródtak a háború miatt. A Magdaléna című kötetben a bécsi vőlegény titkáról lebben fel a fátyol, bár a titok végül titok marad. Az olvasó, aki a 2002-ben megjelent utolsó regény, a Für Elise folytatását várja, s egy hagyatékban megmaradt, eddig ismeretlen regényt remél, csalódni fog. Igazi rajongónak kell lennie, hogy sikerüljön összeraknia a mozaikcserepeket, noha a kiadó szerkesztői minden igyekezetükkel azon voltak, hogy azok összeálljanak egy képpé.
A hagyatékból összegereblyézett papírok mellett a szerkesztő előszava, egy 2000-ben készült interjú, a történész áttekintése és Karafiáth Orsolya novellája rekonstruálja a történteket. Utóbbi azt az esetet dramatizálja, amikor 1956 után az egykori vőlegény Magyarországra látogat, hogy ha kell, „kimentse” innen régi szerelmét. Szabó Magda azonban csak fölényes írói hangján szólal meg ebben a történetben, sok évtized távlatából, egy novella vagy a regénykezdemény szerzőjeként, amelyre nyolcvanas évei végén már nem vállalkozott. Hazaírt levelei sem maradtak fenn ebből az időszakból, noha a hagyaték sok, a szülőknek Debrecenbe írt levelet őriz. Akit a Magdalénában soha nem pillanthatunk meg, az a szerelmes nő.
Őt a Nyusziék oldalain látjuk. Olyan elementáris lendülettel rója néha a sorokat, hogy a nem lágy szívéről ismert kálvinista nagyasszony bizonyára zavarba ejti majd néhány régi olvasóját. A debreceni és hódmezővásárhelyi tanárkodás után az ország újjáépítésének lázában Pestre kerülő Magda harmincévesen ismerte meg a feleségét és csecsemő fiát a háborúban elvesztő, sebzett lelkű Szobotkát, aki éppen Don Juan-korszakát élte. A szerelmi napló sokszor utal a pár közös évfordulóira: megtudjuk, mely napon történt a megismerkedés, mikor a lánykérés, és azt is, hogy nyolc nappal ezután „egymáséi lettek”.