Westlake számára ez az 1974-ben „nyugdíjazott”, majd 1997-ben újra akcióba küldött mestertolvaj vált a maga James Bondjává, egy olyan kortalan figurává, akit számtalan kaland során méretett meg: az Ian Fleming titkos ügynökével való összehasonlítás egyébként nem is alaptalan, mert Parker is ugyanolyan elhivatottan végzi a munkáját, mint a brit kém, csak ő a nőket még erősebben tárgyiasítja. Ugyanakkor Parker hiába a róla szóló regények főhőse, valójában nem hős: olyan alak, akit csak a pénz érdekel, és ennek elérése érdekében bárkin képes átgázolni. Akár még az Úristent is megráncigálná, ha az venné el tőle a telefonáláshoz szükséges negyeddollárosát. És pont ez a hozzáállás teszi őt mégis valahogyan kedvelhető figurává, egy senkitől meg nem riadó alakká, akikre az olvasók többsége titkon szeretne is hasonlítani vagy az ágyban mellette ébredni.
Szerencsére a Parker-könyvek egy része a magyar olvasók számára is hozzáférhetővé vált az elmúlt években. A vadász mellett megjelent a meglehetősen silányan fordított Parker és a szindikátus, valamint a Parker és a szajré, illetve egy sorozat részeként további négy kötetet is kiadtak pár éve (Kérdezd a papagájt, Mindent vagy mindent, Nem futhatsz örökké, Veszélyes szövetség). Érdekesség, hogy magyarul Donald E. Westlake saját néven publikált művei közül pár novellán kívül mindössze egyetlen regény, A nagy zöld balhé jelent meg (amely eredetileg szintén Parker-történet lett volna, csak a túlzottan mulatságos szituációk miatt az író végül átírta).
Aki pedig nem szeret sokat olvasni, annak ott vannak a jobb-rosszabb filmfeldolgozások (mint a remek A játéknak vége Lee Marvinnal, a Visszavágó Mel Gibsonnal vagy A társaság Robert Duvall-lal, esetleg a gyengécske Parker Jason Stathammel), de érdemes beszerezni Darwyn Cooke gyönyörű és a regények stílusát és hangulatát remekül visszaadó képregényeit is (amelyekből sajnos csak négy rész készülhetett el Cooke 2016-os halála miatt).
