Nemzetem nem kiabál le a könyvespolcról

Kamasz tréfák, szerelmek, kivándorlás és a közelgő tragédia Radnóti Miklós levelezéseinek most megjelent első kötetében.

A Különben magyar író vagyok különlegessége, hogy számos levelet most először olvashatunk, köztük a kamasz Radnóti írásait, melyek tele vannak csipkelődéssel, jól-rosszul kiötlött tréfákkal, viccekkel. És a humor később is többször előkerül, például abban az 1934-es levélben, melyet egy bizonyos Károlyi Béla írt Radnótinak. A stílusparódiának is beillő iromány egy vélhetően a költő barátai által kitalált fiktív szerző műve, amelyben mulattató dilettantizmussal űznek tréfát az „Igen Tisztelt Radnóti Úrból”. A költő életének ezen oldala eddig talán rejtve maradt a közönség elől. A második világháború közeledtével aztán a tréfák helyét a tragikus elhallgatások, reménykedések és reménytelen jókívánságok veszik át. Radnóti humora egyre sötétebbé válik, a felszabadultságból a groteszkig, a szarkazmusig jut el. De a józanságnak, a pontos helyzetértékelésnek sem vagyunk híján, jó példa erre a cikk elején idézett levél, amelyet Radnóti Komlós Aladárnak írt 1942 májusában.

Az elkerülhetetlenül közeledő tragédia előszeleként olvashatjuk azt a levelet is, amelyet a házaspár Rio de Janeiróban élő ismerőse írt Budapestre, s amelyben Radnótiék esetleges kivándorlása is felmerül. S bár nem valószínű, hogy ezt komolyan elkezdték volna tervezni – hiszen egyikőjük sem tesz említést róla a naplójában –, a későbbi események ismeretében olvasóként mégis szívszorító a lehetőségről olvasni – még ha a kinti ismerős semmi jóval nem is kecsegteti a házaspárt.

Radnóti Miklós szerelmi élete eddig is ismert volt, Gyarmati Fanni naplójának is köszönhetően részletekbe menően. Most azonban elolvashatjuk a Klementine Tschiedelnek (Tini) és Beck Juditnak írt és tőlük kapott leveleket is. A költő a csehországi Liberecben (Reichenberg), a kint töltött főiskolai éve alatt ismerkedett meg Tinivel, egymásba szerettek, s bár a hazatéréssel a viszony megszakadt, csaknem tíz évig váltottak még levelet egymással. A kötet egyik leveléből kiderül, Tini terhes lett Radnótitól, ám, mivel a férfi már távol volt, és semmi reményük sem volt a közös életre, elvetette a gyermeket.

Beck Judit festőművésszel 1941-ben kezdődött a kapcsolata. Hogy ez milyen elmélyült és szenvedélyes volt, egymáshoz írt leveleik ékesen bizonyítják, tovább árnyalva a házas férfiról eddig (egyebek mellett felesége naplója alapján) kialakult képet.

A számtalan különleges levél között bújik meg néhány olyan rövid, szinte csak üdvözlőlapszerű írás, amelyek éppen hétköznapiságukkal rendítik meg az olvasót. Ilyen például a takarítónő, Lujza által 1940. szeptember 5-én hagyott üzenet, amelyben jó erőt és egészséget kíván Radnótinak, és imádkozik érte, hogy a munkaszolgálatból épségben visszatérjen. És legalább ilyen megrázó Radnóti Illyés Gyulának két évvel később írt levele is, amelyet a költő újabb bevonulása előtt küldött: „Kedves Barátom, behívtak, holnap hajnalban megyek. Igy nem tudom majd a fordítást-kefelevonatot megcsinálni, nagyon kérlek, nézd át majd Te a verseket. És légy oly jó javítsd át a következőket ”

Radnóti Miklóst 1944 novemberében gyilkolták meg nyilas katonák Abda határában. A tömegsírból 1946 nyarán exhumálták.