Tódor János nemcsak azokat az eseteket dolgozza fel, amelyekben cigányok voltak az áldozatok, hanem amikor roma bűnelkövetők oltottak ki emberéletet. Ezzel együtt a riport-szociográfia gerincét a Nagycsécsen, Tiszalökön, Piricsén, Tatárszentgyörgyön, Kislétán történtek adják.
Az eseményeket a pertudósításokból, börtöninterjúkból, helyszíni riportokból ismerjük meg, de ez ne tévesszen meg senkit. A könyv ugyanis nem cikkgyűjtemény, ami, legyünk őszinték, teljesen felesleges is lenne. Egyrészt erre ott vannak az archívumok és az internet, másrészt Tódor János nem is kíséreli meg a lehetetlent, hogy megválaszolja a „vadászjelenetek” mai napig tisztázatlan kérdéseit, rejtélyeit.
Volt-e társa például a romagyilkosságokat végrehajtó „négyek bandájának”? Ha igen, akkor volt-e köze a titkosszolgálathoz vagy ahhoz a Katonai Biztonsági Hivatalhoz, amellyel az egyik vádlott, Cs. István titkos kapcsolatban állt? És persze ha tényleg volt ötödik tag, akkor ő miért nincs rács mögött? Tódor maga is csak feltenni tudja ezeket a kérdéseket, ami nem is csoda, hiszen ha egy téma kicsit is kényes, akkor azt mi minimum harminc, de inkább nyolcvan évre titkosítjuk. Ez pedig – hat ártatlan ember, köztük egy gyermek hidegvérű kivégzése – nem kicsit kényes.
A Vadászjelenetek Magyarországon azt mutatja be, hogy milyen hely az, ahol ezek a borzasztó és tragikus gyilkosságok, lincselések végbementek. Mi vezetett például oda, hogy polgárőrök dobáltak Molotov-koktélokat a cigányok házára? Milyen hangulat uralkodott Kislétán, ahol gyakorlatilag a falu közepén lőttek le egy asszonyt csak azért, mert roma? Milyen országban éltünk akkor, amikor annyira elszaladt a ló azokkal a futtatással, uzsorával és „bodzaszedéssel” foglalkozó maffiózókkal, hogy kiskirályságuknak az vetett véget, hogy leszúrtak egy városszerte rajongott kézilabdázót?
A legérzékletesebb leírás alighanem a romagyilkosságok egyik peréről származik. Tódor János közvetlenül nem mondja ki, de napnál világosabb lesz, hogy ez a társadalom már rég nem kettészakadt, hanem atomjaira hullott. Amikor ugyan magyarul szól a pulpituson trónoló és értetlenkedő bíró és a beidézett, remegő, összevissza beszélő tanú is, de egyszerűen nem értik egymást. Mert ugyan a Budapest Környéki Törvényszék és a tatárszentgyörgyi cigánysor között csak 62 kilométer van, mégis tolmács kellene a feleknek.
Ez a kis magyar bírósági Bábel ugyanúgy nem ok, hanem okozat, mint a falvakat sújtó összes probléma. Groteszk vagy sorsszerű, édes mindegy, de a Vadászjelenetek Magyarországon tételmondatait éppen Bencze József korábbi országos rendőrfőkapitány mondja ki. „A közbiztonság kollektív társadalmi termék. Közösen hozzuk és csak közösen tudjuk javítani is. Vegyük tudomásul, hogy a közbiztonsági helyzet nem ok, hanem okozat. Okozata mindazon társadalmi, gazdasági, infrastrukturális problémáknak, így a munkanélküliségnek, az elszegényedésnek, amelyek a települések hátrányos helyzetét okozzák.” Tódor János legalább ilyen súlyosnak véli és sokszor fel is hozza a hazánkban uralkodó cigányellenes hangulatot, illetve azt a csendes egyetértést, amely a romagyilkosok tevékenységét kísérte. Ehhez képest csak egyszer említi, hogy abban is nagy volt a társadalmi egyetértés, amikor a merénylők tényleges életfogytiglanit kaptak. Bizony, ez a paradoxon is sokat elárul rólunk.
És akkor csodálkozunk, hogy az „infrastrukturális problémák” miatt kilátástalanságban vergődő szegénysorokra megérkezik a „négyek bandája”. Azért, hogy polgárháborút robbantsanak ki, amely után evakuálni fogják a teljes hazai cigányságot. Ezt mondják legalábbis ők.
Idén lesz tíz éve, hogy a cigánygyilkosságok megkezdődtek, és nagyon jó lenne azt írni, hogy ezek a fajta gyűlölet-bűncselekmények, amelyeket Tódor körbejárt, ma már elképzelhetetlenek. De hát épp a minap szedtük össze, hogy immár hat település kapcsán jelent meg a sajtóban ugyanaz a mondat: „kis híján megismétlődött az olaszliszkai lincselés”. Köztük van Piricse, az itt taglalt merényletsorozat egyik helyszíne.
(Tódor János: Vadászjelenetek Magyarországon – Gyűlölet-bűncselekmények Olaszliszkától a cigány-sorozatgyilkosságig. Osiris Kiadó, 2017. Ára: 2880 forint)
