Ez a kis magyar bírósági Bábel ugyanúgy nem ok, hanem okozat, mint a falvakat sújtó összes probléma. Groteszk vagy sorsszerű, édes mindegy, de a Vadászjelenetek Magyarországon tételmondatait éppen Bencze József korábbi országos rendőrfőkapitány mondja ki. „A közbiztonság kollektív társadalmi termék. Közösen hozzuk és csak közösen tudjuk javítani is. Vegyük tudomásul, hogy a közbiztonsági helyzet nem ok, hanem okozat. Okozata mindazon társadalmi, gazdasági, infrastrukturális problémáknak, így a munkanélküliségnek, az elszegényedésnek, amelyek a települések hátrányos helyzetét okozzák.” Tódor János legalább ilyen súlyosnak véli és sokszor fel is hozza a hazánkban uralkodó cigányellenes hangulatot, illetve azt a csendes egyetértést, amely a romagyilkosok tevékenységét kísérte. Ehhez képest csak egyszer említi, hogy abban is nagy volt a társadalmi egyetértés, amikor a merénylők tényleges életfogytiglanit kaptak. Bizony, ez a paradoxon is sokat elárul rólunk.
És akkor csodálkozunk, hogy az „infrastrukturális problémák” miatt kilátástalanságban vergődő szegénysorokra megérkezik a „négyek bandája”. Azért, hogy polgárháborút robbantsanak ki, amely után evakuálni fogják a teljes hazai cigányságot. Ezt mondják legalábbis ők.
Idén lesz tíz éve, hogy a cigánygyilkosságok megkezdődtek, és nagyon jó lenne azt írni, hogy ezek a fajta gyűlölet-bűncselekmények, amelyeket Tódor körbejárt, ma már elképzelhetetlenek. De hát épp a minap szedtük össze, hogy immár hat település kapcsán jelent meg a sajtóban ugyanaz a mondat: „kis híján megismétlődött az olaszliszkai lincselés”. Köztük van Piricse, az itt taglalt merényletsorozat egyik helyszíne.
(Tódor János: Vadászjelenetek Magyarországon – Gyűlölet-bűncselekmények Olaszliszkától a cigány-sorozatgyilkosságig. Osiris Kiadó, 2017. Ára: 2880 forint)
