„Nekem fáj, hogy itt vagyok az életem közepén, haszontalanul”

Alapos élettörténet látott napvilágot Kosztolányi Dezsőről: a költőt nagyon megviselte unokatestvére, a drogfüggővé váló, feleségét meggyilkoló Csáth Géza halála.

Kosztolányi Dezső életében fiatalkorától meghatározó szerepet játszott unokatestvére, akivel gyerekként kegyetlen tréfákat eszeltek ki, majd később már Négyesy László legendás stílusgyakorlati foglalkozásait látogatták közösen. „Józsi csodálatosan hegedül, remekül zongorázik, zenét szerez, nagyszerű író, kitűnő orvos, pompás emberismerő, démonian mulatságos cimbora. [ ] Brenner Jóska családunk legtehetségesebb tagja” – elevenítette fel a kötet szerint az író szavait Kosztolányi Dezsőné. Olvasmányélményeiket kiskoruktól megosztották egymással, majd együtt látogatták a szabadkai gimnázium önképzőkörét, ahol minden korábbinál élesebben rajzolódott ki Kosztolányi indulatos, öntudatos természete. „Sohasem használok germanismust, ha használtam, mutassa ki” – kiáltotta tanárának a 17 éves fiú, aki mind kemény bírálataival, mind elismerést kiváltó műveivel az önképzőkör központi alakja lehetett. Indulatos elviharzása végül kicsapatásába került, hogy végül magántanulóként fejezze be a gimnáziumot.

A humor és önirónia sem állt azonban távol a fiatal Kosztolányitól: jó barátjával, Karinthy Frigyessel később is rendszeresen ugratták egymást be nem fejezett tanulmányaikkal. Kosztolányi végül szakdolgozatát sem írta meg, s a tervekkel ellentétben tanári szakvizsgát sem tett. Inkább különböző lapoknak dolgozott, s ahogy Kosztolányi Dezsőné fogalmazott, „költőhöz méltó, látszólag céltalan életet élt. Közben azonban szorgalmasan tanult.”

Amilyen felvillanyozó lehetett ifjúkorban ez a látszólagos céltalanság, pár évtizeddel később már igencsak nyomasztotta a Boldog, szomorú dal szerzőjét. „Nekem fáj, hogy itt vagyok az életem közepén, haszontalanul, kezemben egy mesterséggel, melyet úgy ismerek, mint kevesen, elég tudással, bírhatatlan becsvággyal, jóindulattal, szorgalommal, s nem figyel rám senki. [ ] Családom szétzüllött. Egyedül vagyunk feleségemmel, öregesen” – ecsetelte későbbi jó barátjának, Füst Milánnak. Kosztolányi korán elvesztette édesapját, fia, Ádám pedig pszichés gondokkal küzdött. Ez éppúgy megviselte, ahogy ifjúkorában nagyapja, majd Brenner Ilonka halála, aztán a tízes évek végén unokatestvéréé, a drogfüggővé váló, feleségét meggyilkoló Csáth Gézáé.

„Titkosan-mélyen imádott unokaöccsének pusztulása a második gyógyíthatatlan seb Dide szívén. Azt érzi, hogy Csáth Géza [ ] tragikus halálának siettetője volt az a fájdalom is, amely a maga szörnyűségében ki nem kiáltva, őt is tépi” – fogalmazott Kosztolányi Dezsőné, utóbbival Szabadka szerb megszállására is utalva. Amint azt Kosztolányi a nekrológjában is felvetette: Csáth nem kapott utazási igazolványt Budapestre, így klinikai segítséget sem várhatott. Azt már Arany Zsuzsanna fogalmazza meg: egybeeshet ezzel Kosztolányi két évtizeddel későbbi kijelentése, amit már halálos betegen tett: „a magyar író Trianonba hal bele.” 

(Arany Zsuzsanna: Kosztolányi Dezső élete. Osiris Kiadó, 2017. Ára: 4980 forint)