Az irodalom szórakoztasson, ne vezessen!

Szczepan Twardoch szerint a lengyel politika a hülyeség versenye, az íróknak semmi keresnivalójuk benne.

Szczepan Twardoch nagyon trendi, már-már szépfiús. Elsőre inkább néznénk egy multinacionális cég kreatívigazgatójának, mint lengyel regényírónak. Igaz, ő nem is érzi magát lengyelnek. Gyerekkorában csak a sziléziai nyelvet, illetve nyelvjárást használta, a lengyel nyelvet és kultúrát csak az iskolában ismerte meg. Nem véletlen, hogy a regénye főhőse, a morfinista Konstanty Willemann sem érzi magát igazán lengyelnek, de németnek sem, mégis belesodródik a háborúba, és ellenálló lesz. Pedig eredetileg csak meg akarja úszni a történelmet.

A Morfium 2012-ben jelent meg Lengyelországban, és akkora siker lett, hogy szerzője azóta meg tud élni az irodalomból. Nagy példányszámban kelt el, viszont kiverte a biztosítékot két olyan csoportnál, amely különben ritkán van egy platformon: a jobboldali és a feminista körökben. A regényben sok erőszakot szenvednek el a nők. Twardoch szerint arra szolgálnak a női figurák, hogy bennük „a főhős megpillantsa önmagát, de el is vesszen bennük”.

Twardoch láthatóan nem örül különösebben annak, hogy egész este faggatják. Lehet, legszívesebben elküldene minket a fenébe, hogy olvassuk el a könyvet, és hagyjuk őt békén. Egyébként is négy éve már, hogy megírta. A vaskos regény szereplői azóta összekeveredtek a fejében, ráadásul három forgatókönyvtervet is elolvasott, mert film is készül a könyvből. Így kis túlzással ma már azt sem tudja, ki kicsoda a Morfiumban, amely magyarul a Typotex Kiadónál jelent meg.

Bizonyos kérdésekkel kimondottan fel lehet bosszantani Szczepan Twardochot: például ha arról faggatják, miben hisz. „Ha mosógépszerelőt hívunk, tőle sem kérdezzük meg, hogy szenved-e, boldog-e, és hisz-e Istenben. Azt várjuk tőle, hogy megjavítsa a mosógépet. Az írótól pedig azt, hogy érdekes történeteket meséljen” – intézi el Twardoch egyszer és mindenkorra az író-olvasó találkozó műfaját.

Mégis van egy téma, amelyről szívesen beszél külföldön: ez pedig a sziléziai identitása. „A sziléziaiság számomra azt jelenti, hogy sem német nem vagyok, sem lengyel. Ennek lehet negatív jelentése is, főleg Lengyelországban, ahol előítélettel viseltetnek Szilézia iránt. Ez elsősorban a történelemmel van összefüggésben. Szinte minden sziléziainak volt egy rokona, aki a Wehrmachtban szolgált. Külföldön szívesebben beszélek arról, hogy sziléziai vagyok.”

Az esetleges autonómiáról viszont úgy gondolja, az gazdasági-politikai kérdés, és ő egyikkel sem foglalkozik, ezért nem akar véleményt mondani róla. Volt egy pillanat az életében, amikor rájött: nem szükséges, hogy mindenről véleménye legyen. És arra sincs szükség, hogy mindenáron véleményt alkosson olyasmiről, amiről nincs véleménye. Még akkor sem, ha Lengyelországban ezt elvárnák tőle.

„A lengyelországi kulturális elittel, az értelmiséggel szemben elvárás, hogy vezesse a népet, de én ettől viszolygok. A regény önmagáért való dolog, mint egy gótikus katedrális. Nem pedig olyasmi, amit felhasználunk, hogy valamit elintézzünk vele. Az olyan lenne, mintha a pohár talpával akarnánk egy szöget beverni.” Szerinte az írónak az a dolga, hogy érdekes történeteket írjon, ami szórakoztatja az olvasókat. „Már az őskorban is ez a rendszer működött. Aki történeteket tudott mesélni, annak nem kellett mamutra vadásznia, mert azok, akik nem tudtak történeteket mesélni, gondoskodtak a megélhetéséről. Cserébe szórakoztatta őket.”

Szerencsésnek érzi magát, hogy nem kötődik semmilyen lengyel közintézményhez, viszont minden további nélkül elvállalta, hogy a Mercedes-Benz reklámarca legyen. Lengyel íróval ez még nem fordult elő. Twardoch szerint semmi kivetnivaló nincs abban, hogy egy szép autóval járhat, és cserébe azt kell mondania: ezzel az autóval jár.

Annak ellenére, hogy egzisztenciálisan nem függ a politikától, Twardoch nem szokott megnyilvánulni politikai kérdésekben. Szerinte az írónak ez nem dolga. Amikor ezt firtatjuk, azért elárulja: rendkívüli ellenérzéssel viseltetett az előző lengyel kormánnyal szemben, ahogy a mostanival szemben is. Úgy érzi, a mai lengyel politika a hülyeség versenye. A különbség csak annyi, hogy egyes hülyék rosszindulatúak, mások meg kevésbé.