Bár Fischer Gyuri még életében nem járt külföldön, csak egy dolgot szeretne: kijutni az országból. Végignézte a második világháborút, a szovjet csapatok bevonulását, és fiatalságát a kommunista diktatúra fojtogató levegőjében éli, ezért úgy gondolja: ennél már nincs lejjebb, a béka segge alatt van az ország, bárhol máshol csak jobb lehet, még utcaseprőnek lenni is. Aztán 1956 októberében pár napra minden megváltozik – vagy legalábbis úgy tűnik, hogy megváltozhat.
Az angol író, Tibor Fischer az ötvenes évek Magyarországának és édesapjának történetét meséli el, mondhatni békaperspekítvából: a történelmi eseményeket a hétköznapi élet, a rendszer abszurditását a mindennapi, normális emberek szemszögéből mutatja meg, a fekete humor mögött azonban végtelen együttérzés és megértés rejlik az emberi áldozatok és tragédiák iránt.
A béka segge alatt 1992-ben Angliában elnyerte a Betty Trask irodalmi díjat, jelölték a Booker-díjra is, a szerzőt pedig 1993-ban a húsz legjobb fiatal brit író közé választotta a Granta irodalmi folyóirat. Magyarul először 1994-ben jelent meg, most pedig a Helikon Kiadó Tibor Fischer-sorozatának indító köteteként újra kapható.
Tibor Fischer magyarul megjelent könyvei: A gógyigaleri, Agyafúrt agyag, Aki hülye, ne olvassa
Pár hete jelent meg hazánkban Tibor Fischer legújabb, 2010-es regénye, amely kiváló kritikákat kapott Angliában és Amerikában egyaránt: a Megváltás Miamiban.
- Részletek A béka segge alatt című könyvből:
„Ez a kommunizmus lényege, állapította meg Gyuri: mindenkinek csak megnehezíti, hogy azt csinálja, amit egyébként csinálni szokott.”
***
„Gyuri nem volt nagyon finnyás. Egy szerény kis utcaseprői állás – bárhol. Bárhol, csak Nyugaton legyen. Kinn. Bármi munka jöhet. Lehet akármilyen alja munka; ablakpucoló, szemetes, melós: amit az ember egyszerűen csak elvégez, aztán békén hagyják, és nem kell hozzá még vizsgát tennie marxizmus-leninizmusból is, meg ráadásul a Rákosi képét bámulni, vagy esetleg valamelyik másik fő brigantiét, akinek épp sikerült feltolnia magát az előző gazember helyébe. Nem kellene folyton diadalmas termelési adatokat hallgatni, melyek túlszárnyalják még a Terv számait is, mivel azok alábecsülték a Szocialista Termelés lehetőségeit. […] Ez nem olyasmi volt, mint amikor valaki azzal nyaggatja a gondviselést, hogy tegye milliomossá vagy esetleg az Egyesült Államok elnökévé. De lehet-e visszautasítani egy olyan szerény kis kérést, mint hogy valaki utcaseprő szeretne lenni? Csak innen szabaduljak ki. Csak innen szabaduljak ki egyszer az életben.”
***
„Akármilyen fáradt volt, bármennyire fázott is, Gyuri mégis arra az elhatározásra jutott, hogy sose bocsátaná meg magának, ha maga is nem lő egyszer-kétszer legalább. Odaoldalgott egy jól öltözött emberhez, és megkérdezte tőle, hol tett szert a puskájára. – Én egy katonától kaptam. De ha maga is szeretne lőni, tessék, itt az enyém. Nekem már úgyis mennem kell. Vigyázzon vele, egy kicsit balra hord. – Aztán jó sokáig próbálta leolvasni az óráját, hogy mennyi lehet az idő. – Szerettem volna kinyírni legalább egy ávóst, de az asszony már biztosan aggódik, mert nem tudja, hol lehetek. Aztán meg majd hiába magyarázom neki,hogy lövöldözés volt a Rádiónál.”
