Az első kötet óriási anyagát a keleti népek irodalma szolgáltatja Kínától Perzsiáig.
Weöres Sándor nemcsak jól ismerte, hanem szerette is a keleti életszemléletet, filozófiát, saját költészetének forrásai voltak az ősi és kortárs kínai, mongol, vietnami, indiai, bengáli, perzsa mesterek. Jóllehet gyakran kötelezettségből fordított, a mindennapi betevőért, mégis az ő újraköltései sugározzák leghitelesebben e különleges művek szellemiségét. Rendkívüli nyelvi leleménnyel, bámulatos esztétikai érzékkel tolmácsolja a közel háromezer éves kínai Dalok könyve verseit, Lao-ce Út és Erény könyvét, a mongol népköltészet válogatott alkotásait vagy éppen perzsa négysorosokat, a Mahábhárata eposz részleteit, Rabindranath Tagore líráját. Egyszer ő maga fordítja újra a remekműveket, másszor „csak” életet lehel a már meglévő nyersfordításokba, hol játszadozik, hol tisztelettudóan és alázattal meghajol a feladat nagysága előtt.
A teljesség igényével készült friss életműkiadás tiszteletben tartja, figyelembe veszi a költő életében megjelent előző Egybegyűjtött műfordítások (1986) szerkezetét, összeállításának, válogatásának szempontjait, viszont az akkorinál jóval bővebb anyagban való tájékozódást rövid magyarázó szövegekkel, kronológiával segíti.
Érdemes időről időre elővenni, fellapozni a több mint húsz év után újra olvasható gyűjteményes kötetet, és elgondolkodni egy kicsit életről, halálról, küzdelmekről, mindennapokról – megfontolni e távoli költők szavait.
Weöres Sándor: Egybegyűjtött művek
Egybegyűjtött műfordítások I. (Keleti költők)
Helikon, Budapest, 2011
