A Helikon Kiadó újdonsága, Gabnai Katalin Színházas könyve igazi csemege a színházat érteni vágyóknak. Annak, aki a témával foglalkozik ma Magyarországon, nem kell bemutatni a szerzőt, és valószínűleg kevés olyan magyar nyelv és irodalmat oktató pedagógus van az országban, akinek a polcáról hiányozna előző, Drámajátékok – Bevezetés a drámapedagógiába című munkája.
Gabnai életét kitölti a színház. Színikritikákat ír, színházzal kapcsolatos műsorokat vezet, egyetemi katedráról oktatja a színház titkait, tévé- és rádiójátékokat ír, és olyan szakkönyveket jegyez, amelyek ma már színházi berkekben megkerülhetetlenek.
A nemrég megjelent Színházas könyv érthetően, olvasmányosan tesz világossá olyan fogalmakat, amiket minduntalan hallunk, sőt használunk, mikor művekről beszélgetünk, gondolkozunk róluk. Legyen szó a legutóbbi hollywoodi szuperprodukcióról, amit a mozi után elemzünk, vagy könyvről, ami felbukkan a társalgásban. Mi az, hogy cselekmény? Mi az, hogy jelenet? Mi a dikció? Tudjuk-e, mit jelent pontosan a tiráda? Mi az a fluxus? A tanítási óra hogy jön a képbe? Mi köze van a színpad illúziójának a valósághoz? Mi az értelme az ismétlődésnek? Miért nem szabad megállni a küszöbön? Miért fontos a jelenlétünk a színházban, s miért nem elég videóról megnézni egy előadást? Mi akarnak tőlük a performerek? És mi a különbség a bohóc és az artista elesése közt?
A szerző nem egyszerűen a fogalmak definícióját közli velünk. Igazi mesélőként saját, mindennapi példáival, vagy épp gondosan kiválasztott versekkel, idézetekkel (Hérakleitosztól Milnén át Pilinszkyig) illusztrálja mondanivalóját. Megérteti velünk. Gabnai kerül minden felesleges idegen szót, a könyv olvasása nem igényel különösebb erőfeszítést. Az antikvitástól kezdve a középkoron keresztül a reneszánszon észrevétlenül át is veszi velünk a színháztörténetet, de elsősorban abból a szempontból: mi az a színházi pillanat, hogy jön létre, miért érdekes ez az egész.
Tökéletes ajándék ez a könyv tehát egy olyan kamasznak például, aki épp most ismerkedne meg a zsöllyék és világot jelentő deszkáknak, a szertartások feszültségének, a lassú bámészkodásnak misztériumával. Ugyanakkor szüleiknek is tud bőven újdonsággal szolgálni, akik nagy eséllyel a könyv végigolvasása után a színházak honlapjainak jegyfoglalás menüjénél találják majd maguk. Az is megkockáztatató, hogy sok kritikus is hasznát veheti/venné/veszi, aki színházzal, filmmel foglalkozik.
Habár – mint Gabnai szerényen, finom humorral írja – a Színházas könyve „nem közölhet annyi adatot, hogy elszámolási vészhelyzetben segíteni tudjon”, olyan erős, világos szerkezetű vázat kapunk tőle, amelyre bátran építkezhetünk a későbbiekben. Amelyre ráakaszthatjuk további információink, gondolataink, kutatásaink eredményeit, és talán nem jövünk soha sem zavarba, mikor Thália valamiért színre lép az életünkben.
