Még nem esett szó a regény tucatnyi bravúrosan felrajzolt mellékszereplőjéről, a budapesti Krisztina-negyed polgárairól. Például Terézről, az elvárosiasodott cselédről, aki leginkább igyekszik megnevelni a jövevényt, sors- és játszótársát, vagy a pincében tanyázó bolond asztalosról, Telkesről, illetve a hasonlóan bolond házmesterről, Zsombolyáról, akik úgy gyűlölik egymást, ahogy csak két bolond képes gyűlölni a másikat. De Csutora ősellenségéről, a névtelen verébről, illetve a hathónapos, angol bull-terrierről se feledkezzünk meg, aki az úr lakásának parkettáját egy angol lord pontosságával, dramaturgiai szempontból a legmegfelelőbb helyen hányja össze.
Persze sok egyébről lehetne beszélni Márai egyik legsikerültebb írása kapcsán. Például, hogy mi köze van Csutorának Márai Sándor Mezei Máriával folytatott viszonyához, amelyet Szigethy Gábor írt meg a Helikon Kiadó egy másik gyönyörű könyvében
Csutora története nem idilli, de szép és szívmelengető, és ne lepődjünk meg, ha a végén netán elsírjuk magunkat. Azt jelenti, van lelkünk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!