Nevét Magyarországon egyre többen ismerik. Mindenesetre az biztos, hogy még így kevesebben, amennyien ismerniük kellene. Egyszerűen, mert jó. Mert miközben olvassuk, elhiteti velünk – ahogy csak keveseknek sikerül –, hogy nincs is műalkotást, nem töltött hónapokat, éveket a megírásával a számítógépe előtt, ez a történet, amit kitalált, egyszerűen csak van, zajlik a szemünk előtt. Nem látjuk a mű tartópilléreit, a patikamérlegen kimért hasonlatokat és metaforákat. A szereplők az ismerőseink. A velük történő eseményeket pedig akár egy mindentlátó szomszéd is mesélhetné nekünk a lépcsőházban.
Első Magyarországon megjelent regénye, a Helikon Kiadó gondozásában napvilágot látott a Gödölye a tejben volt, amely azt a szatirikus alapfeltevést bontotta ki, miszerint például a nyolcvanas évek Oroszországában bárkiből lehet sztáríró, akár még egy analfabétából is.
Az írónak, aki mellesleg a legtekintélyesebb orosz irodalmi hetilap, a Lityeraturnaja Gazeta főszerkesztője, továbbá az orosz–magyar kapcsolatok ápolásáért felelős Lev Tolsztoj társaság elnöke, a napokban jelenik meg a második regénye magyarul, és már most nem nehéz megjósolni: újabb olvasókat fog magának toborozni vele.
A Szökni szeretnék, amelyet az író előző regényhez hasonlóan Goretity József fordítói bravúrjának következtében olvashatunk magyarul, középpontjában egy középkorú férfi áll, névszerint Oleg Trudovics Basmakov. Egy házas, családos ember, akinek viszonya van. Nem bűnös, illetve dehogyisnem: egy szemét gazember. Mégis szeretnivalóan szerencsétlen. Egy igazi, gogoli senki, vagyis kisember, de hogy nem hős, az biztos. Talán csak boldog akar lenni. Talán azt se tudja, mit akar valójában. Csapdába csalták. Szereti a feleségét, vonzódik a csajához. Talán a könyv erejének egyik forrása, hogy Poljakov képes őszintén beszélni. „Szegény kicsikém, még hisz benne, hogy egy nő és egy férfi, akik összefeküdtek, el tudják mondani egymásnak az ágyban, mire is gondolnak valójában!” És hogy legyen bármilyen keserű, könnyed humorral teszi ezt, hogy az olvasó hálás minden soráért, és így az egész tulajdonképp mégiscsak reménykeltő. Közben pedig Poljakov hőse köré, ahogyan a Gödölyében is tette, megint csak kegyetlenül pontos és szórakoztató korrajzot fest. A rendszerváltás előtti három évtized barátságait, szerelmeit, munkahelyi bukdácsolásokat, politikai őrületét, illetve az új, nyugatias világ orosz verzióját. Merthogy Oleg régóta szökésben van. Többször megpróbálta már. Közben pedig lassan elmúlt az élete, ahogy elmúlt egy diktatúra is. Ebben az elhúzódó szökési kísérletben pedig, amely Oleg Trudovics élete – mint Poljakov írja – kezdett olyan sprinterre hasonlítani, akit nem megfelelő exponálási idővel fényképeztek le, és emiatt elmosódik a képen... A regény fő kérdése tehát nem az, hogy vajon Oleg elhagyja-e feleségét, hanem hogy megtalálja-e önmagát.
Az íróval tavaly, a Gödölye a tejben megjelenésekor Debrecenben nyílt alkalmunk találkozni, ezúttal Budapesten, az Orosz Kulturális Központban kerülhet erre sor november 5-én, hétfőn 18:00-kor. A Helikon Kiadó és az Orosz Kulturális Központ közös szervezésében megrendezett esten köszöntőt mond Valerij Platonov, az Orosz Kulturális Központ igazgatója, ezután beszélgetésre kerül sor az író és a magyar változatokért felelős Goretity József közt. A beszélgetést Kovács Attila Zoltán, a Helikon Kiadó vezetője vezeti fel, ahová mindenkinek a megjelenésére számítanak.
