Manapság sokszor kerül ismételten szóba a paleolitikus étrend. Több szerző gondolja azt, hogy a táplálkozással összefüggő úgynevezett civilizációs betegségek (elhízás, cukorbetegség, szív- és keringési megbetegedések, laktózintolerancia, lisztérzékenység) egyre gyakoribb megjelenése a genetikai állományunkkal hozható összefüggésbe. Ezen nézet követői azt ajánlják, hogy térjünk vissza az „ősi” táplálkozáshoz, továbbá javaslatokat tesznek bizonyos élelmiszerek, nyersanyagok étrendből történő kiiktatására.
A fentiek értelmében tiltott két különösen kiemelt „veszélyforrás”: a tejből, tejtermékekből és a gabonafélékből (búza, kukorica, rizs) készült termékek (kenyér, liszt, tésztafélék, stb.). Hasonlóan nem kívánatos az ásványi anyagokkal, vitaminokkal dúsított készítmények sokasága, az üdítőitalok, az alkoholos italok, a fűszerek, a burgonya, valamint minden, színezékkel, ízesítővel, édesítővel ellátott termék. Továbbá nem fogyaszthatunk babféléket, cukrot, csírákat, olajat, mogyoróféléket, keményítőt és más olyan élelmiszereket, amelyek a mai kor termékei. A hús az alapja az étrendnek, itt irányelv, hogy felváltva fogyasszunk mindenféle húsfajtát: szárnyast, nagy vágóállatot, halat, tenger gyümölcseit. A tápanyagarányok összehasonlításának egyik változatát a táblázat mutatja.
A paleolitikum – az őskőkor vagy pattintott kőkorszak – földtörténeti szempontból a pliocén végével és a pleisztocénnel esik egybe, melyre jellemzők a jégkorszakok (glaciálisok), illetve a köztük lévő melegebb időszakok (interglaciálisok). A korszak három részre osztható, úgymint alsó paleolitikum (i. e. 4 millió – i. e. 200 ezer), középső paleolitikum (i. e. 200 ezer – i. e. 30 ezer) és felső paleolitikum (i. e. 30 ezer – i. e. 10 ezer).
Az alsó paleolitikum idején alakul ki a Homo sapiens (értelmes ember). A középső paleolitikumban a Homo sapiens elvándorol Délkelet-Afrika területéről, és fokozatosan elterjed a kontinenseken, az időszak végére Európába érkezik. Az utolsó jégkorszak i. e. 75 ezerben (középső paleolitikum) kezdődött és i. e. 10 ezer táján ért véget (felső paleolitikum). Az eljegesedés csúcsa i. e. 25 ezerre tehető, ekkor a Homo sapiens már Európa területén is tartózkodik, tehát át kellett élnie a jégkorszakot, Afrika területén az eljegesedés nem okozott drámai változásokat, ellentétben az északi területekkel.
