– Milyen nyelvtudással érkeznek a diákok az iskolába?
– Ez igen változó. Van, aki már korábban, már alsó tagozatban is magasabb óraszámban tanult nyelvet, és van, aki csak felsőben kezdte el. Igazán mindenki bizonytalan a tudásában, ezért nagyon szeretik, ha ismétléssel kezdünk. Sajnos nagy különbségekkel érkeznek, ami sokszor örök hátrány marad. Ezt csak úgy lehetne véglegesen megoldani, ha mindenki a saját szintjének megfelelően folytathatná a nyelvtanulást a középiskolában, ez azonban azzal járna, hogy egy osztályt több csoportra kellene felosztani.
– Milyen problémákat lát a középiskolai nyelvoktatásban?
– A tanulók a saját anyanyelvüket sem akarják a lehető legjobban megismerni, ezért az idegen nyelvvel is problémáik vannak. Nagyon fontos a jó tanár, aki motivál, a jó könyv, a jó iskolai felszerelés, a szülői háttér és nem utolsósorban az a környezet, az a kis csoport, amellyel több éven át kénytelen együtt tanulni mindenki. Egy jó csoportban könnyebb, nemcsak a tanárnak, a tanulónak is. Fontos, hogy egymásnak is segítsenek, hogy aki gyengébb, érezze, fel kell zárkóznia. Nem baj, ha nem a megszokott tanár jeleneik meg a következő év szeptemberében az első órán. Persze sokan sajnálják, ha különösen jó volt, de lehet, hogy egy másik csoportnak pontosan ennek a tanárnak az egyénisége kell ahhoz, hogy szorgalmasabb, lelkesebb legyen. Mivel anyagi támogatás külföldi útra nincs, a költségeket csak néhány család tudja vállalni, így a legfőbb motiváció, hogy anyanyelvű környezetben lehessenek, elmarad. Jó lenne, ha középiskolában minden tanuló a saját szintjének megfelelően tovább folytathatná nyelvtanulását és nem kellene együtt tanulnia annak, aki heti öt órában tanult azzal, aki csak három órában. Persze ez annak, aki kevesebb tudással jött, jó, de annak, aki többet tud, nincs lehetősége, csak lassú fejlődésre. Az sem szerencsés, ha azokhoz igazodva kezdjük a középiskolát, akik nagyobb óraszámban tanultak.
