A dobronaki hímes tojások

A húsvéti kiállítás a Dobronoki György tájházban április 5-én és 6-án várja a látogatókat.

Hogy mennyire gazdag a néphagyomány a Muravidék magyarlakta területén, bizonyítják az egyedi, méhviasszal és írókával kipingált, piros, majd fekete színnel megfestett húsvéti tojások is. Nagy öröm, hogy ezt a néprajzi kincset nem csak elmondásokból, könyvekből, fotóalbumokból vagy filmekből ismerheti meg a fiatalabb generáció, hiszen még ma is elevenen él a hagyomány.

Dobronakon példásan őrzik ezt a ritka, a Muravidéken csak erre a településre, illetve a Hetés egy-két falujára jellemző hímestojás-készítési technikát. Festenek így hímes tojásokat a családban, az óvodákban, az iskolában, illetve a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület hagyományőrző szekciója is gondoskodik a fennmaradásáról, elsősorban a most már több mint tíz éve minden évben megszervezett hímestojás-kiállítás által, amely idén április 5-én és 6-án tart nyitva a Dobronoki György tájházban. A szemle minden évben rengeteg látogatót vonz, különösen, hogy a megtekinthető hímes tojások készítési módját, az úgynevezett batikolást a hagyományt még űző – hála Istennek, nem csak idősebb – asszonyok élőben is bemutatják.

Dobronakon már az 1800-as években viasszal megírt húsvéti tojásokat készítettek. A munkához szükséges íróka (valamikor ez venyige vagy vékony gally volt, amelynek végére fémcsövecskét erősítettek), méhviasz, ennek felolvasztásához tűz kell, valamint piros és fekete festék a tojások két színnel történő megfestéséhez. Az asszonyok még ma is szívesen díszítik a tojásokat a régi-régi motívumokkal, mint a különböző egyenes, görbe és cikcakkos vonalak, karikák, virágok, cicóka (barka), kankalin, nyuszifül, szarkaláb

A tojás fehér héjának először azon felületét kell megrajzolni a viasszal, amely fehér marad, ekkor következik a piros színben való festés, majd a piros felületek viasszal való lefedése jön, ezek legvégül pirosak is maradnak. A legvégén a tojást fekete festékkel festik meg. A tojásokról – amelyeket ekkor már negyedszer veszünk kézbe – ezt követően láng felett le kell olvasztani a viaszt, ekkor tűnik elő a Dobronakra jellemző piros-fekete-fehér mintázat. Hogy a tojásnak szép fénye legyen, a héját zsírral vagy olajjal szokták bekenni.

A batikolt tojás elkészítése precíz munkát és sok időt igényel, de a hagyomány még ma is él. Pedig már majdnem feledésbe merült, de a dobronaki Urisk Erzsébet, azóta már népi iparművész hatalmas lelkesedéssel állt e hagyomány megőrzésének élére. A tanárnő nyugdíjba vonulása után felkutatta a hímestojás-készítés technikáját, motívumait a magyarlakta vidéken, a mintákról, a díszítőelemekről könyvecskét adott ki, munkáját pedig iparművészi szintig fejlesztette. S ma a faluban több követője van.

Dobronakon még egy jellegzetes hímestojás-díszítési mód él, ez a karcolás. Valamikor a karcolás – így mesélik – kimondottan férfimunka volt. Korábban a bicska hegyével, ma éles tapétakéssel karcolják a megfestett tojáshéjra a főleg virágos mintákat, árvácskát, csillagvirágot és cicókát. Míg a viasszal írókázott hímes tojás készítéséhez a kifújt tojás is alkalmas, addig a karcoláshoz csak az érintetlen tojás a jó. A hímes tojásokat ezen a vidéken nagypénteken szokták készíteni.

A viaszolt hímes tojás megfestéséhez ma tojásfestéket, korábban, amikor ez még nem volt, ruhafestéket használtak. A hagymahéj levével megfestett tojás karcolásra volt alkalmas, illetve a levéldíszítéseshez. A hímes tojásokat, tekintet nélkül elkészítési módjukra, egyszerűen csak pirostojásnak nevezték. Dobronakon szokás volt a húsvéti tojásdobálás is, melynek lényege, hogy a minél magasabbra dobott hímes tojás minél tovább ép maradjon.