A gyógyításként alkalmazott léböjtök kétes hatásai

Sok beteg hisz az alternatív terápiák hatásosságában, az alternatív terápiák mégis lerövidíthetik a túlélést.

Az UpToDate orvosi adatbázisban talált kutatások a gyógyításra alkalmazott böjtöket, általában léböjtöket veszik nagyító alá. Leggyakrabban daganatos megbetegedéseknél fordulnak a betegek a különböző böjti kezelések felé (90 százalék).

Egy szisztematikus szakirodalmi áttekintés szerint a sokféle alternatív étrendi kezelések közül egyikre sincs meggyőző bizonyíték, hogy gyógyítanák a daganatos betegségeket, illetve szignifikánsan meghosszabbítanák az élettartamot.

Az egyik ilyen daganatos betegek által alkalmazott böjti módszer a Breuss-féle koplalókúra, mely szerint a daganatos megbetegedéseket az általunk elfogyasztott táplálékok okozzák és így a kialakult daganatot ki kell éheztetni. Elmélete szerint a daganat abból a szilárd ételből él, amit az ember magához vesz. 42 napig csak zöldséglevet és gyógyteát lehet inni. Hatásáról nincsenek bizonyítékok, és a kúra kaheksziához, súlyos testi leromláshoz, senyvedéshez vezet.

Hübner munkatársaival összegyűjtötte a daganatterápiában alkalmazott alternatív étrendeket, közöttük a böjti kúrákat és

összehasonlította azok ajánlását az ESPEN (European Society for Clinical Nutrition and Metabolism – Európai Klinikai Táplálási és Anyagcsere Társaság) daganatos betegek táplálására vonatkozó ajánlásával. Az irodalomkutatás alapján kijelenthető, hogy a Breuss-féle daganatkeletkezésre (karcinogenézisre) vonatkozó laikus nézet nem egyezik a tudomány által leírt daganatkeletkezéssel.

Hatása nem bizonyított kontrollált klinikai tanulmányokkal, illetve súlyos malnutríció (alultápláltság) kialakulásához vezethet, így nem alkalmazható a daganatos betegek gyógyításában (11). Hübner és munkacsoportja ugyanebben a cikkben áttekintette a többi alternatív daganatterápiában alkalmazott böjti kúrákat is. Ez alapján szintén nem igazolt hatású, ellenben veszélyes és alultápláltságot okozó lehet a nyers koszt, „a böjtölés a gyógyulásért”, a Budwig-étrend, a Gerson-terápia, a makrobiotikus és a ketogén étrend daganatos betegségekben.

A másik manapság gyakran alkalmazott kúra a Gerson-terápia, amelynek célja a test méregtelenítése és a szervezet ellenállóképességének fokozása, mert úgy tartják követői, hogy a daganatos betegségeket a máj elégtelen működéséből következő mérgezés okozza. A beteg az első 6 hónapban szigorú vegán léböjtöt követ, majd kávés beöntések mellett kell folytatnia a sószegény, extrém szigorú léböjtöt, amelynek része a napi 4,5 liter zöldség-gyümölcslé és emellett nyers borjúmájat kell fogyasszon. Intenzív terápiaként másfél évig írják elő és az étkezés nem térhet vissza soha a korábbi táplálkozásra.

Egy még extrémebb változata ennek a gyógyböjtnek a Gerson-terápia mexikói változata (Max Gerson lánya fejlesztette ki), amely a következőket írja elő: májkivonat-injekció, ózon- (O3) és kávétartalmú beöntés, „élősejt-terápia”,  pajzsmirigytabletták, méhpempőkapszulák, lenolaj, hódzsírbeöntés, agyagpakolás, influenzavírus és elölt staphylococcus vakcina, leatril (növényi glikozida, melyből a szervezetben cián keletkezik, az ősi Egyiptomban kivégzések végrehajtására használták; az USA-ban 1978 óta tiltott) adása a szigorú léböjt mellett.

A Gerson klinikán a kezelés nagy sikeréről számoltak be, de követéses vizsgálat nem volt. Egy hat esetet (rossz prognózisú, áttétes daganatos betegek, akik a Gerson-terápiát alkalmazták) követő vizsgálat a Gerson-terápiát a betegeket mind fizikailag, mind lelkileg támogatónak ítélte meg, de hozzáfűzte, hogy komolyabb, kontrollált, követéses vizsgálatokra van szükség. 1983-ban 3 természetgyógyász figyelt meg tartósan 18, klinikáról távozó beteget, és azt találták, hogy az ötéves túlélés 1 fő volt.

Szintén a Gerson Kutatási Intézet által végzett retrospektív, összehasonlító analízis szerint melanomás betegeknél (14 fő) hatszorosára növekedett az ötéves túlélés Gerson-terápiával. A vizsgálat módszerét azonban, a témával foglalkozó orvosok, kutatók nem megfelelőnek ítélték, így az eredmények megbízhatóságát is megkérdőjelezhetőnek vélték. Nincs olyan, a tényeken alapuló kutatási módszereket követő klinikai tanulmány, amely ajánlaná ezt a terápiát, sőt költségesnek és károsnak tartják. Több cikket feldolgozva Cassileth kifejezetten veszélyes következményekkel járónak tartja. Ez az extrém szigorú léböjt súlyos tápanyaghiányhoz (esszenciális aminosavak, esszenciális zsírsavak, energiadeficit stb.) vezet, a kávés beöntés következtében szepszis, súlyos elektrolithiány is kialakulhat, s halálos kimenetele is lehet.

A Gerson-terápiának egy változata, amely szintén extrém szigorú léböjtöt jelent. A nagyon megszorító léböjtkúrát emésztőenzimek (pepszin és hasnyálmirigyenzim) adásával egészítik ki, és a méregtelenítést a Kelly–Gonzales követői is kávés beöntéssel igyekeznek megvalósítani. Lényegében megegyezik a Gerson-terápiával. Egy kutatás szerint, amelyben 11 nem operálható vagy csak részben eltávolítható hasnyálmirigy-daganatos beteg vett részt, 9 beteg (81 százalék) élte túl az első 1 évet, 5 (45 százalék) főnél volt a 2 éves túlélés, és 4 élte túl a 3. évet (16). Egy másik vizsgálat szerint a medián túlélési érték 17 hónap, szemben az irodalomban felelhető 4-6 hónapos túléléssel.

Ezeknél a kutatásoknál is lényeges megemlíteni, hogy a Kelley–Gonzales-terápia követői végezték a vizsgálatokat, és az is lényeges, hogy az összehasonlítás módszerét nem tisztázták pontosan. Chabot és munkatársai kutatásukban azt találták, hogy azoknak a nem operálható hasnyálmirigy-adenocarcinomában szenvedő betegeknek, akik a hagyományos kemoterápiában (Gemcitabine) részesültek, háromszor hosszabb volt a túlélési idejük, mint a Kelly–Gonzales-léböjt követőinek. Fontos továbbá megemlíteni, hogy a léböjtkúrákban alkalmazott gyógynövényfőzetek hatóanyagai befolyásolják (gyengíthetik) a daganatos megbetegedésekben alkalmazott kemoterápiák hatását. Például a zöld tea polifenoljai közül néhány a Bortezomib hatóanyag antagonistája.

Összességében egy norvég követéses vizsgálat eredménye jól szemlélteti a léböjtök eredményességét is. A kutatásban 8 évig 515 daganatos beteg túlélését vizsgálták. A vizsgálat célja az volt, hogy megnézzék az alternatív terápiák és a túlélés időtartama közötti kapcsolatot. Azt találták, hogy annak ellenére, hogy sok beteg hisz az alternatív terápiák hatásosságában, az alternatív terápiák a túlélést lerövidíthetik. Az alternatív gyógymódokat alkalmazók körében magasabb halálozást találtak (79 százalék), mint a nem alkalmazók között (65 százalék). A vizsgált alternatív terápiák között a daganatos betegségekben alkalmazott böjti kúrák is szerepeltek.