A lendvai Pupilla Bábszínház

Sinko Sabina a lendvai középiskolában néhány lelkes diákkal megalapította a Pupilla Bábszínházat, s már az első előadással több mint hússzor léptek fel.

A Pupilla ma Északkelet-Szlovénia legismertebb és egyedüli komolyabb, folyamatosan színvonalas produkciókat létrehozó bábszínháza. A fiatal alkotói csapat az előadások mellett a kezdetektől a bábjáték megszerettetésén is dolgozik. Tudatosítani akarták, hogy a bábjáték nem kizárólag gyermekműfaj – gondolatisága, mondanivalója a felnőttekhez is szól, gazdag művészi kifejezőeszközei pedig páratlan lehetőséget nyújtanak arra, hogy elmondják, rámutassanak az élet egyszerű, de nagy igazságaira.

Sabinát, a Pupilla mozgató erejét a bábok szerelmesének is mondhatjuk. A bábszínházhoz és a festészethez – kéz a kézben – szakmailag is a bábok kötelezték el, hiszen néhány éve a Maribori Egyetem Pedagógia Karán és a Ljubljanai Egyetem Pedagógia Karán bábművészetet ad elő. Több bábelőadás vizuális megjelenítésének tervezője a maribori és a szombathelyi bábszínházban is.

A Pupilla második előadása Marék Veronika Képek és fényképek című bábjátéka volt, szintén sikeres szereplésekkel, az első igazi nagy sikert viszont a Karó Dani című előadás hozta meg 1996-ban. Ion Creanga nagy román mesemondó történetét a jóhiszemű Daniról Lábadi Megyes Éva, temesvári bábművész feldolgozásában és rendezésében vitték színre. A Danival kezdődött el a Pupilla gyümölcsöző együttműködése a vendégrendezőkkel és vendégdramaturgokkal is, akik a magyar és a szlovén térségből egyaránt szívesen vettek részt a közös munkában.

Karó Dani és az ördögök története számos fesztivál vendége volt Szlovéniában, Magyarországon és Horvátországban, a nyírbátori Szárnyas Sárkány Nemzetközi Utcaszínházi Fesztiválon pedig a Dani óta rendszeres vendég a Pupilla.

A budapesti Nagy Ilona rendezésében létrejött Hét pötty című, közönséget is aktivizáló játék meghívást kapott a szlovéniai bábművészek biennális találkozójára, ami az első komoly szakma elismerést jelentette. A szakma a találkozóra beválogatta a Pupilla következő előadását is, Az utolsó repülés vagy a bárányfelhők hercege című játékot, Rumi László rendezésében. Az árnybábokat és fényjátékot alkalmazó Antoine de Saint Exupéry-feldolgozás az egyik legkomolyabb Pupilla-darabnak számít, mellyel 2010-ben szerepeltek a nemzetközi bábfesztiválon Pécsett és az ausztriai Welsben rendezett nemzetközi bábszínház-találkozón is.

A lendvai bábszínház előadásait szlovén és magyar nyelven egyaránt készíti, ami a kreativitásban és egyéb lehetőségekben sok előnyt rejt. Előadásait a hagyományos és az új bábművészeti technikák kutatása, a különböző anyagok alkalmazása, eredeti díszlettervek és élő zene jellemzi – olvashatjuk a szakmai elemzésekben. A közönség és mi, akik ismerjük a csoportot, a szakmai meghatározáshoz, mely természetesen kerüli az érzelmi kötődést, azt tennénk hozzá, hogy a Pupillát a bábok és az alkotás iránti őszinte szeretet is jellemzi. Másképp nem működnének már több mint húsz éve, szinte minden évben, két évben új előadással.

A Pupilla ma is lelkesedéssel alkot – Sabina és a színészek szabadidejükben csinálják –, kezdeményezésükre „kötött ki” Lendván a Bábkikötő nemzetközi bábfesztivál is.

És van egy rejtegetve dédelgetett, de nem megvalósíthatatlan kívánság is: az Avignoni Fesztivál.