Irodalmi összefonódás regionális jegyekkel

A magyar költészet és irodalom értékei a Muravidéken.

A XX. század költőóriásának születésnapjához kötött költészet napja bár nem számít igazi nagybetűs ünnepnek (ahogy egyik kultúrához kötött ünnepünk sem, például január 22.), mégis jó alkalom arra, különösen a Muravidéken, hogy a magyar költészet és irodalom helyi értékeit is számba vegyük, az irodalmi identitás új törekvéseiről, irányzatairól tudomást szerezzünk. S ennek kapcsán a fiatal tollforgatók örömteli jelentkezése, a rajban való „felröppenés” és a felkészültség az, amiről mindenképpen szólni érdemes.

Írásunk elején rövid kitérőt illik tenni a változó „mi-tudatról” is, illetve a korábban nem tapasztalt, pozitív versenyszellem kialakulásáról, egy új, muravidéki–zalai, magyar–magyar irodalmi párbeszéd kialakulásáról, melynek a korát jóval megelőző változata a 80-as elején indult az „összhang-próbával” és a mögötte meghúzódó „halvány mozgalommal”.

Aztán évtizedeknek kellett elmúlnia, amíg a két régió kulturális kapcsolatai szinte napi szintre emelkedhettek, azonban ez továbbra sem haladta meg a személyes, író és író közti kapcsolattartás szintjét. A muravidéki irodalmi próbálkozások darabjait pedig a hazai Muratáj-béli megjelenés mellett a távoli Budapesthez kötődő folyóiratok (Árgus, Kortárs, Hitel stb.) hozták le. A nagy változást ígérő, Pék Pál alapította zalai Pannon Tükör is gyakran élt a minőségi okokra való kirekesztő hivatkozással, szerkesztői politikával. Pedig a 90-es években ez már okafogyottá vált.

A 2000 utáni időszakot illetőleg a kiteljesedő életművek (Varga J., Bence L., Halász A.) és a posztumusz megjelentetés (Szomi P., Szúnyogh S.) mellett az irodalmi termés sokszínűvé válása, a próza- és regényirodalom, a tanulmány és esszé irányába történő elmozdulás figyelhető meg. A 90-es években induló fiatalok sorra jelentették meg újabb alkotásaikat, amelyek a versek és a kispróza mellett a tanulmány és a hosszabb lélegzetű próza térfelére billentették el a vers korábbi egyeduralkodásából származó szimplifikálódást. E törekvések markáns képviselője a korábban verssel, publicisztikával jelentkező és a valóságirodalom szinte mindegyik válfaját kipróbáló Göncz László, aki az évtized végére két esszé-, illetve történelmi regénnyel is gazdagította a muravidéki magyar prózairodalmat.

A gyermek- és ifjúsági irodalom terén is új jelenségekre figyelhettünk fel Varga József jóvoltából, aki a törökverő Hadik Mihály történetét dolgozta fel egy cselekményekkel és néprajzi-mitológiai vonatkozásokkal megtűzdelt, didaktikus prózában (A lendvai vár kapitánya). A Péntek Imre szerkesztése alatt újraszerveződő Pannon Tükör vonzáskörében a Pannon Tükör-könyvek sorozat elindításával a muravidéki írók is lehetőséget kaptak műveik megjelentetésére, országos bemutatására, terjesztésére.

A muravidéki Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és a magyarországi kiadók (pl. Muravidék Baráti Kör ME, Pilisvörösvár) közötti kapcsolat jóvoltából gyakorivá vált a közös kiadás, főleg muravidéki szerzők esetében. (Ezzel a lehetőséggel Hagymás István, Zágorec-Csuka Judit több alkalommal és Rudaš Jutka irodalomtörténész egy alkalommal élt.) Az utánpótlás-nevelés az elmúlt évtized egy-egy magányos megjelenésén kívül (például a lendvai Fodor Árpád és a lenti Molnár Gábor verseskötete) nem nevezhető sikeresnek.

Némi felvillanást jelent e téren is a közös zalai–muravidéki íróműhely (Ifjúsági Pannónia) és az ott nagy számban jelentkező fiatalok sokat ígérő bemutatkozása, említett „rajban való felröppenésük”. A Muratáj és a Pannon Tükör szerkesztőit meglepte az az érettség, illetve olvasottság, amellyel a fiatalok rendelkeztek, készülve az írói pályára. E fiatal szerzők (Török Ádám, Szakonyi Dorina, Szabó Márk, Molnár Gábor stb.) új alkotásai is olvashatóak az év elején Palackposta címmel megjelent zalai–muravidéki antológiában.

Külön kell szólni azokról a klasszikus, könyvben/folyóiratban megjelent irodalmi formákról, amelyek az előadó-művészet és a megzenésített versek általi népszerűsítést, terjesztést jelentik. A versmondó stúdiók üdvös hatása nem csak a versmondásra mint pódiumművészetre fejtett ki nagy hatást, de a költői és az alkotóművészeti-színpadi tevékenység iránti étvágyat is felélesztette. Erre a legszebb példa az amatőr színjátszás és a versmondásból kinövő irodalmi próbálgatások megjelenése egy-két fiatal alkotónál (Pál Péter, Štampah Misi stb.).

A zalai Péntek Imre, a muravidéki–zalai irodalmi együttműködések vezéregyénisége, a muravidéki magyar irodalmi próbálgatások ösztönzője Szúnyogh Sándor szoboravatóján kettőjük barátságáról elmélkedve elmondta: pályatársánál meglepte, hogy milyen komolyan készül a költői-irodalomszervezői hivatásra, továbbá az, hogy ösztönszerűen is ráérzett az irodalomszervezés alapjait, az együttműködési szálak szövését jelentő sémákra, annak formáira.

Amikor az irodalmi regionalizmus gondolata kerül szóba, gyakran gondolhatunk Szúnyogh Sándor költészete mellett irodalomszervezői tevékenységére is, hiszen a napjainkban megvalósuló muravidéki–zalai szellemi együvé tartozásnak is ő volt a szellemi atyja.