Az őrségi Őrihodos (Hodoš) és Bajánsenye például az Európai Uniós csatlakozás óta közösen állít májusfát. A díszes fa szinte pontosan a képzeletbeli határvonalon, a nemzetközi határátkelő területén kap helyet. A rendezvényt megelőző napok az előkészületek jegyében zajlanak. Ki kell keresni a megfelelő fát, majd ki kell vágni, le kell gallyazni, fel kell díszíteni. Az asszonyok süteményeket, pogácsákat sütnek, a gyerekek pedig papírvirágokat készítenek. Ezeket a teendőket a senyeiek és a hodosiak évente felcserélik, tehát ha a hodosiak állítanak, akkor a kitáncolás, vagyis a fa kidöntése a bajánsenyeiek feladata. A következő évben pedig fordítva.
A határon felállított májusfa az Őrihodos és Bajánsenye közti szabad átjárást és a két település közti régre nyúló barátságot szimbolizálja. Az ünnepségen mindkét település polgármestere szól az egybegyűlt polgárokhoz, majd egy rövidke műsorra is sor kerül, amiről a kultúregyletek gondoskodnak. Az ünneplés késő este a hagyományos örömtűz mellett ért véget. Hol Kapornakon, máskor pedig Őrihodos csap fel a táborűz lángja.
A szintén őrségi Szerdahely falucska hagyományosan Magyarszombatfával együtt ünnepel és állít közös májusfát a határon. Az évente megismétlődő esemény fontos szerepet tölt be a két falu baráti kapcsolatának a mélyítésében. A májusfa feldíszítéséről itt is a gyerekek gondoskodnak. Papírvirágokat, illetve magyar és a szlovén nemzetiszín szalagokat kötnek az ágakra. A fa felállítása a férfiak dolga. Az asszonyok közben elkészítik az asztalokat, ízletes házi sütemények, és finom házi borocska kerül a terítékre. Szerdahelyen aznap még a falu központjában is állítanak egy fát. Ott folytatódik az ünneplés, ami a falunak így már egész napos programot, legfőképp kikapcsolódást jelent. A tábortűz itt sem maradhat el. Ahogy a nap estébe fordul, úgy emelkedik egyre magasabbra a láng. Kellemes hangulatú társalgás és szórakozás veszi kezdetét a forró, pattogó óriástűz mellett.
Az idei előkészületek a majálisi ünnepségre már megkezdődtek.
