Hivatalos dokumentumok, kérvények, beadványok, e-mailek és levelek: sokszor hihetetlenül hibásan megfogalmazott, néha értelmetlen mondatokkal, nem megfelelő és helytelen megszólításokkal, mindez a hivatalos levélnek csak kevéssé megfelelő stílusban. Akik már az anyanyelvükön is súlyos fogalmazásbeli nehézségekkel küszködnek, milyen szinten képesek kifejezni magukat egy másik nyelven? A nyelvvizsgákon elvárt üzleti levelek és fogalmazások javítása során sokaknál tapasztalhatjuk, hogy a tükörfordítással kreált mondatok még magyarul sem hangzanak értelmesen. Nyelvtanítás során sokszor tapasztalhatjuk, hogy a helytelenül összerakott mondatok sokszor nem csupán idegen nyelvi hiányosságokra vezethetők vissza, hanem nem egyszer az is kiderül, hogy már néhányan magyarul sem tudják világosan elmondani, mit is szeretnének írni, ami a produktív készségeket (például íráskészség) mérő feladatok megoldását is jelentősen megnehezíti.
A nem precízen megfogalmazott mondatok mellett néha a tükörfordítások is jelentősen rontják a vizsgadolgozatok színvonalát és pontszámát, gyakran mosolyt csalva az értékelő kollégák arcára. A pezsgőfürdő, anyajegy, hajhagyma vagy vízibicikli szavak „tükörfordítása” más nyelvekre nagyon komikus hatást vált ki.
Tanári munkám során azt is tapasztaltam, hogy minél olvasottabb anyanyelvén egy diák, annál nagyobb benne az igényesség, hogy idegen nyelven is választékosan fejezze ki magát, mivel érzi, hogy például „az ott van” kifejezés helyett „az ott található” mennyivel választékosabb és sok helyzetben autentikusabb is.
Az, hogy mennyire és hogyan lehetne ezen a tendencián változtatni, nagyon nehezen megválaszolható kérdés. Anyanyelvünkön is legalább annyira fontos lenne tanítani és tanulni a megfelelő írásbeli és szóbeli kommunikációt, mint idegen nyelven. Persze további kérdést vet fel, hogy az iskolán kívül megszerezhető megfelelő olvasottság hiányában milyen eredményt is várhatunk.
A blogbejegyzést a KITEX Nyelvvizsgaközpont munkatársa készítette.
