Az együttesben a huszonéves Cojhter Luka gitáron, Kósa Péter – Peti hegedűn, Ambrus Mátyás – Matyi ütőhangszereken és szaxofonon, Gyurkács Patrick – Gyuri pedig nagybőgőn játszik, méghozzá „szinti szvinget” vagy „gipsy jazz”-t. Főként a Muravidéken és környékén koncerteznek – igazi önfeledt buli teremtve vagy csak kellemes háttérzenét játszva –, de felléptek már a Mariborban, Magyarországon és Szlovákiában, a Felvidéken is.
Gyuri, Luka és Matyi már régóta ismerték egymást és zenéltek is. A pince, ahol sokat „lógtak” és zenélgettek, közel volt a Lendva-hegyi Szentháromság-kápolnához, melyben a híres lendvai törökverő, Hadik Mihály múmiája található, s innen jött az ötlet, hogy kellene alapítani egy zenekart, melyet Hadikról neveznének el. De valami mégis hiányzott. Egy olyan melodikus dallamjátszó hangszer, mint például egy hegedű, s innen jött az ötlet, hogy felkérjék Petit is zenélni. Ekkor már mindnyájan egyetemisták voltak, Mariborban tanultak és kollégiumokban gyakoroltak. De valójában itt nem is a gyakorlásról, a kiélesített, tökéletességig betanult dallamokról volt szó, hiszen már a dzsessz kifejezés definíciójában is benne van, hogy fő az improvizációs készség, az, hogy az ember átélje azt, amit csinál, hogy a zenének lelke legyen, de egyúttal ne csak egy szűk kör élvezhesse: a közönségnek legyen kedve táncra perdülni vagy akár együtt zenélni, ha meghallja őket játszani. No, ez az, amit a fiúk kissé hiányolnak. Ennek ellenére, ha valaki a banda tagjai közül nincs jelen, pont nem ér rá, nélküle is megtartják a koncertjeiket klubokban, szabadtéren, nagyszínpadon vagy kisszínpadon és sokszor csatlakozott már hozzájuk más zenész vagy énekesnő egy-egy koncert alkalmával.
A fiúknak az évek során kialakult egy sajátos zenei ízlésük, de szinte mindegyikőjük mást hallgatott, mielőtt eljutott volna idáig: volt, aki a metálra, volt, aki a nyolcvanas évek pop-rock zenéjére esküdött valaha. Van, akinek a zene a mindene, viszont van, aki a tanulmányait mindennél fontosabbnak tartja. És természetesen szinte mind szerepeltek vagy még mindig szerepelnek más zenekarokban is, de a közös nevező még mindig az imént említett dzsesszes alap a népies hatásokkal, gondolhatunk itt a csárdásos és a bluesos beütésekre is.