Az együttesben a huszonéves Cojhter Luka gitáron, Kósa Péter – Peti hegedűn, Ambrus Mátyás – Matyi ütőhangszereken és szaxofonon, Gyurkács Patrick – Gyuri pedig nagybőgőn játszik, méghozzá „szinti szvinget” vagy „gipsy jazz”-t. Főként a Muravidéken és környékén koncerteznek – igazi önfeledt buli teremtve vagy csak kellemes háttérzenét játszva –, de felléptek már a Mariborban, Magyarországon és Szlovákiában, a Felvidéken is.
Gyuri, Luka és Matyi már régóta ismerték egymást és zenéltek is. A pince, ahol sokat „lógtak” és zenélgettek, közel volt a Lendva-hegyi Szentháromság-kápolnához, melyben a híres lendvai törökverő, Hadik Mihály múmiája található, s innen jött az ötlet, hogy kellene alapítani egy zenekart, melyet Hadikról neveznének el. De valami mégis hiányzott. Egy olyan melodikus dallamjátszó hangszer, mint például egy hegedű, s innen jött az ötlet, hogy felkérjék Petit is zenélni. Ekkor már mindnyájan egyetemisták voltak, Mariborban tanultak és kollégiumokban gyakoroltak. De valójában itt nem is a gyakorlásról, a kiélesített, tökéletességig betanult dallamokról volt szó, hiszen már a dzsessz kifejezés definíciójában is benne van, hogy fő az improvizációs készség, az, hogy az ember átélje azt, amit csinál, hogy a zenének lelke legyen, de egyúttal ne csak egy szűk kör élvezhesse: a közönségnek legyen kedve táncra perdülni vagy akár együtt zenélni, ha meghallja őket játszani. No, ez az, amit a fiúk kissé hiányolnak. Ennek ellenére, ha valaki a banda tagjai közül nincs jelen, pont nem ér rá, nélküle is megtartják a koncertjeiket klubokban, szabadtéren, nagyszínpadon vagy kisszínpadon és sokszor csatlakozott már hozzájuk más zenész vagy énekesnő egy-egy koncert alkalmával.
A fiúknak az évek során kialakult egy sajátos zenei ízlésük, de szinte mindegyikőjük mást hallgatott, mielőtt eljutott volna idáig: volt, aki a metálra, volt, aki a nyolcvanas évek pop-rock zenéjére esküdött valaha. Van, akinek a zene a mindene, viszont van, aki a tanulmányait mindennél fontosabbnak tartja. És természetesen szinte mind szerepeltek vagy még mindig szerepelnek más zenekarokban is, de a közös nevező még mindig az imént említett dzsesszes alap a népies hatásokkal, gondolhatunk itt a csárdásos és a bluesos beütésekre is.
És hogy mik az elképzeléseik a jövőre nézve? Mivel saját számaik még nincsenek, ezt mindenképpen be szeretnék pótolni, hiszen inspiráció, ötlet és kedv van hozzá. De egy reklámanyag kiadása, esetleg egy videoklip forgatása, valamint egy ritmushangszer, talán egy tangóharmonika beiktatása, no meg kissé több gyakorlásra szánt idő is tervben van. Ha Lendván járnak, keressék őket!
