Kepéné Bihar Mária és Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató szerzőpáros, valamint Tivadar Éva népi iparművész a szerzői a Hetés népi táplálkozása című néprajzi-gasztronómiai könyvnek, mely a napokban került muravidéki könyvespolcokra. A lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (MNMI) gondozásában megjelent könyv a „Hogy ne menjen feledésbe” sorozat harmadik kötete. A hímestojás és hímzés mestersége bemutatása után a néprajzi-módszertani könyvsorozat most a hetési ízek megőrzésére ösztönöz: hogy maradjon meg a helyük a családi étkezésben, hiszen ezzel a hagyománytiszteletnek is adózunk.
Kepéné Bihar Mária, a kötet egyik szerzője a könyv gyakorlati jellegét hangsúlyozza, s egyáltalán a „népi táplálkozás” fogalomkör lényegét határozza meg. Férje és szerzőtársa, Lendvai Kepe Zoltán pedig a hetési népélet sok apró részletén, táplálkozási szokásán keresztül a hetésiek szociális helyzetére is felhívja a figyelmet. Példának okáért a cserépfánk és a kanálfánk közötti különbségre: az egyikhez ugyanis kevesebb zsírra volt szükség, ami a húshoz hasonlóan drága alapanyagnak számított. A receptek és alapanyagok között találhatók olyanok is, amelyek a Hungarikum Bizottsághoz és a Magyar Értéktárba is felterjesztést érdemelnének, vallja Kepe Zoltán.
A szerzők olyan könyvet szerettek volna kiadni, amelynek receptjei a Kárpát-medencei magyarság asztalára tehetők – ez sikerült is nekik. A könyv „receptes részében” 77 népi étel elkészítésének módja található. Tivadar Éva jegyezte le és készítette el a hetési gazdaasszonyok, nagymamáink receptjei alapján. A könyvből megtanulhatunk kenyeret és több kenyérfélét sütni, kásaételeket, tejes ételeket készíteni, tejfölből, túróból készült ételeket az asztalra varázsolni, főzhetünk finom házi leveseket, főzelékeket, egytálételeket, készíthetünk disznótoros ételeket, mártásokat, gánicákat, málékat, dödöllét, salátákat, főtt tésztaféléket, zsírban sült tésztákat, kalácsokat, lepényeket, édes süteményeket.
Érdemes belelapozni, hát még főzni belőle! A régi ízvilág megmarad asztalunkon.
