A közel kétórás műsorban a karrierje csúcsán egyszer már túljutott és a pangás jeleit is mutató együttes, valamint a vendégművészek és a csoportok a magyar népzene és néptánc, valamint a Kárpát-medencei hagyományőrzésből merítve a magyar népi kultúra csodálatos „szőttesét” terítették a közönség elé. Jóleső érzés volt látni, hogy a régi, Toplak Rudolf nevével fémjelzett együttes sikeresen vészelte át a tagcserékkel együtt járó válságokat, s talán még ennél is fontosabb, hogy a meghívott, a táncok kíséretére is alkalmazott Új Muravidék Citeraegyüttes is felnőtt a feladathoz, sőt önálló csokrával – Németh Attila ragyogó szólójátékával – kiérdemelte a vastapsot.
A színpompás műsorban az együtteshez kötődő koreográfusok, mentorok és zenészbarátok is szót kaptak: saját hangszereikkel, szóló- és örömtánc formájában kifejezve a barátságot és a szeretetet, amelyet a „Muravidék” iránt táplálnak.
Öröm volt nézni a gyermek és ifjúsági általános iskolás csoportok (a lendvai Kis Lindau, a pártosfalvi Ugrós stb.) Soós Misi és Balaskó Enikő hagyományápoló igyekezetét tükröző produkcióit, közülük – egy-két év múlva – néhányan akár a Muravidék kötelékeiben is megállnák a helyüket. S talán ez az est legnagyobb hozadéka, színpadon látni a táncos lábú fiúkat, lányokat, akiknél alig tapasztalni bizonytalanságot. Tudják már: ha a színpadon állnak, ők a deszka urai, úrnői.
S zúgott a taps, hosszan, nagyon hosszan! A néptánc áthagyományozása terén végzett fáradságos munka a Muravidéken a 80-as években a Lindau néptánccsoporttal kezdődött, majd más iskolás csoportokkal is folytatódott. 1999 januárjában pedig hét párral elkezdődtek a Muravidék Néptáncegyüttes első próbái.
A Muravidék Néptáncegyüttes Gerlecz László magyarországi koreográfus vezetésével a muravidéki gyűjtésű és adaptálású csokron kívül a Kárpát-medence más tájainak tánckincséből is válogatott, így somogyi, szatmári, dél-alföldi, vasi, kalocsai, felcsúti, madarasi és bodrogközi táncokat is betanult. Mindig törekedtek arra, hogy a ritmusok és tánclépések mellett egy-egy tájegység érzését is megragadják, ha mással nem, hát a viselettel, kellékekkel.
„Kerek tíz éve táncolok a Muravidék Néptáncegyüttesben, már az általános iskolában is nagyon szívesen jártam táncpróbákra. Ott még csak a szabályos lépéseket tanultuk meg, itt azonban már továbbléptünk a kreatív táncgyakorlás felé, valóban életstílusunkká is vált a táncházmozgalommal, s a táncokat már úgy tudjuk járni, hogy a koreográfiát mi magunk „írjuk tovább” a színpadon. Nagyon sokat köszönhetünk Gerlecz Lászlónak, aki megtanított bennünket sok mindenre, s egyengette az együttes útját a különböző néptánctáborokon át a mai estéig. Meddig lehet ezt csinálni? Amíg az ember lábai bírják! Még mindig sok újdonságot fedezek fel benne, de a fiataloknak is nagyon örülünk. Szerintem menni fog a munka tovább!” – mondta Solarič Dávid néptáncos, az együttes egyik oszlopos tagja.
Hogy a néptánc szélesebb „tudást” ad, vallja Gyurkács Bianka néptáncos is: „A néptánctól mindenekelőtt sok életigenlést és motivációt kaptam. Hogy melyik része tetszik? Komplexitásában: a zene, a ritmus, a dinamika, a lüktetés, a dallam! A néptánc olyan dolog, amit egyetlen más tánccal sem lehet összehasonlítani. A »szabad táncig« eljutni igen rögös út, de mihelyt magunkévá tesszük, megy minden, mint a karikacsapás. A mai est a bizonyíték rá, hogy érdemes folytatni, érdemes csinálni. A csapatot nagyon össze fogjuk szedni, mert az évforduló kapcsán tartott próbák még jobban összekovácsolták a csoportot.”
A szép, helyenként megható esten az együttes tagjai a közönséget a Bánffy-központban rendezett táncházba invitálták, ahol az együttes újraszervezéséről, az új tagok toborzásáról is sok szó esett, s új tervek szövődtek az Új Muravidék Citeraegyüttessel való szorosabb együttműködésről is. Reményeink szerint a közeljövőben újra színpadon látjuk majd őket!
