Zala György – eredeti néven Mayer György – szobrászművész (1849–1937), a 19. és 20. század fordulója hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb magyar mestere Alsólendván született 1858. április 16-án. Legnagyobb sikerét az aradi Szabadság-szoborral (1890) érte el, a legismertebb alkotása a Milleniumi emlékmű (1929) a budapesti Hősök terén. Szülővárosába jelképesen az ezredfordulón tért vissza – Zala-emlékszoba megnyitása a lendvai várban, kiállítások, emléktábla-leplezés, majd 2008-ban emlékév, szoboravatás, térelnevezés –, s azóta az áprilisok Lendván Zaláról is szólnak.
Zala György szülei az anyakönyvi bejegyzés szerint 1849. április 11-én kötöttek házasságot. Mayer Ferenc 28 éves pápai születésű „előkelő” vette feleségül a lendvai születésű polgárlányt, Kalivoda Karolint. (Tudjuk: neve helyesen Katalin.) Mivel néhány év múlva, 1866 körül Ferenc testvéreivel megörökölte a pápai kőedénygyárat, áttelepültek Veszprém vármegyébe, s az életet Városlődön folytatták – a család és a későbbi művész elkerült szülővárosa látóköréből.
Amikor azonban évek múlva, 1907-ben a pécsi országos kiállításon állami aranyérmet kapott – most már Zala György néven – Földművelés címet viselő kétalakos kompozíciójáért, Lendva örömmel fedezte fel, hogy a már befutott, többszörösen kitüntetett alkotó e kis városból indult.
A Földművelés-csoport később a költőibb hangzású Munka és jólét néven a Millenniumi emlékmű főpárkányán kapott helyet – ma is ott látható. Az alsólendvai iparos olvasókör a művészt dísztagjává választotta, és erről szépen festett oklevélben értesítette. Az oklevelet ünnepélyes keretek között 1907. márciusán adta át neki a fővárosba utazó küldöttség. Az Alsólendvai Híradó beszámolója szerint Zala ezekkel a szavakkal köszönte meg: „Ahol az ember bölcsője ringott, azt a helyet nem feledheti el soha! Mindig igaz örömmel gondolok a mi kis városunkra, és most büszke vagyok arra, hogy szülővárosom iparosai emlékeztek meg rólam. Magam is iparos vagyok, ki szintén két kezem munkájával keresem kenyeremet.” Az olvasókör megtörte a város csendjét. „Tudvalevőleg a világhírű Zala városunk szülötte” – írta még az újság.
Az ígéret kötelez. Némi 20. századi elhallgatás után Lendva ma ismét büszkeséggel tekint Zalára, a magyar közösség az utolsó tíz évben nagy hangsúlyt fektet kultuszának ébren tartására, hogy a feledés homályából újabb és újabb alkotásait visszahozza. A Zala György-emléknap fontos rendezvénye a közösségnek, több éven keresztül együtt emlékeznek, koszorúznak Arad Város Önkormányzatával is.
