Kamaraszínházi hangulatban – a közönség a színpadon ül, egy szinten az alkalmi színpaddal – rövid, szegmentumos jelenetekkel (életképekkel), hang- és fényeffektusokkal, filmes jelenetekkel érzékeltetik a drámai sorsot.
Az Olvadó jégcsapok az első muravidéki magyar színházi darab. Göncz László történész (2008-től magyar nemzetiségi országgyűlési képviselő Ljubljanában) a Mura menti kisember – Kiss László – gyötrelmes életét, az elmúlt század magyar kisebbségi létének testi-lelki bánatát és küzdelmét mutatja meg. És ez az egyéni emberi sors, jó és rossz pillanataival, sötét és világos korszakaival, nem különíthető el, nem emelhető ki a muravidéki magyar közösségi, nemzeti sorsból.
A kisebbségi létezés helyes magatartásformái között kutatva a máig aktuális kérdésekre keresi a választ, rádöbbentve ilyen úton is: valóban jégcsapként olvad el közösségünk
Fontos momentum volt a 2008-as ősbemutatókor, hogy az éppen kibontakozása teljében lévő ifjúsági színjátszás is felfigyelt az itt megjelenő prózára, s azt – mondjuk ki őszintén – kellő érzékkel külső, vajdasági erők (Mess Atilla színművész, Puskás Zoltán rendező, Gyarmati Kata dramaturg) bevonásával színpadra is vitte.
Kiss László főhős regényes életéhez, a László és András főszereplők köré csoportosuló cselekvésmodellhez, a jobbára két szálon futó történethez az új rendezés (Mess Attila) megtalálta a Soós Mihály–Kovács Sándor párost, akik nagyszerűen kiegészítik egymást. Akkor is, ha csak a jóbaráti szeretet kapcsán, s akkor is, amikor véresen komoly vitatársként állnak a színpadon: ellentét feszül az abszolút kishaza-szülőföldpárti László és a „haza mindenek előtt” elvét követő és megbocsátani képtelen András között, aki nem mond le arról, hogy ha máshol nem, a térképen megtalálja azt. A darab zárójelenetében a sorscsapások és az újabb és újabb temetések miatt a föld alá kívánkozó Kiss László látszólag meghasonlik önmagával, belátva, hogy emberi jósága kevés a történelem viharaival és a sors csapásaival szemben. De a megbékélést így sem szabad feladni.
Az aktualitásából cseppet sem veszített egyfelvonásos főszereplői mellett Vörös Piroska és Stampah Misi, a régi Egy&Más „vándorszínházasok” ebben a darabban is a legjobb formájukat hozták, az új gyermekszereplő (Magyar Matejt felváltva) Galambos Milán volt.
