Shuster Meciar esélyeiről

A jelenlegi szlovák kormánykoalíció külpolitikai téren remekül dolgozott, de odahaza számos hibát követett el, ennek tudható be népszerűségének rendkívül csekély volta, s ha Vladimír Meciar és követői győznek a 2002-es választásokon, az eredményt el kell ismerni - mondta Rudolf Schuster szlovák államfő interjújában, amelyet abból az alkalomból adott a Die Presse című bécsi lapnak, hogy szerdán hivatalos látogatást tesz Ausztriában.

A mai koalíció hibáját Schuster főleg abban látja, hogy túl sok időt szalasztott el Meciar utólagos bírálatával, így most kifut az időből, s számos eddig elmulasztott reformot és áremelést el kell halasztania, nem csupán a népszerűségért, hanem mert összezsugorodott többsége is, s mert a választások előtti hangulatban születő, agyonpolitizált döntések később nem fognak működni.

Ami Meciar lehetséges győzelmét illeti, Schuster kijelentette: nem annyira drámai a helyzet, mint amilyennek látszik: Meciar is megváltozott, realistább lett, s látja már, hogy ő nem képviselheti az országot kifelé. Pártjában viszont van sok alkalmas, felkészült ember. Amúgy pedig tudomásul kell venni, hogy a választásokat nem külföldön kell megnyerni. Minél többet óvnak Meciartól, annál inkább nő a népszerűsége, s emellett még mártírszerepbe is kerül, amire egyébként is hajlamos. Végül pedig nem szabad elfelejteni, hogy a NATO-csatlakozáshoz Szlovákiában csakis Meciar pártjával lehet megszerezni a 60 százalékos többséget – mondta Schuster.

Végül az Ausztriában legnagyobb érdeklődést kiváltó kérdésekre válaszolva elmondta: a bohunicei atomerőmű 2008-ban történő bezárásáról szóló döntés kormányváltás esetén is érvényben marad, mert ugyan sok jó érv szól a további üzemeltetés mellett, Szlovákia nem változtathatja percenként álláspontját. Ami pedig a Benes-dekrétumokat illeti, a jelenlegi kormány koalíciós megállapodásában benne foglaltatik, hogy 2002-ig nem nyitják meg erről a vitát. Ez főleg a kormányban részt vevő magyar koalíció miatt volt fontos, hiszen a dekrétumok főleg a magyarokat sújtották. Ezért ő sem kíván erről most szólni, csak magánvéleményként annyit: a kollektív büntetés soha nem lehet helyes, s természetesen a történészeknek majd meg kell vizsgálni ezt a kérdéskört. Megemlítette, hogy német származású, antifasiszta családja ugyancsak a dekrétumok nyomán üldözöttek között volt.