Zeman a kollektív bűnösségről

Állítása szerint a csehszlovákiai német és a magyar kisebbség 1945 utáni vagyonelkobzását és jogfosztását kimondó benesi dekrétumok alapját távolról sem a kollektív bűnösség elve képezte. A szudétanémet antifasisztákra ugyanis nem várt sem vagyonelkobzás, sem kitelepítés.

A cseh miniszterelnök egy német hetilapnak nyilatkozva tagadta, hogy a németajkú kisebbséget a II. világháború után a kollektív bűnösség elve alapján telepítették volna ki Csehszlovákiából. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak adott vasárnapi interjúban Milos Zeman – utalva egy osztrák hetilapnak adott korábbi nyilatkozatára – kijelentette: nem a teljes német kisebbségre gondolt, amikor azt állította, hogy a 30-as években „a szudétanémetek Hitler ötödik hadoszlopát képezték azzal a céllal, hogy szétzúzzák Csehszlovákiát mint a demokrácia egyetlen szigetét Közép-Európában”.

A kormányfő szavai szerint nemcsak a németek és az osztrákok, de a csehek között is akadtak kollaboránsok, akik együttműködtek a nácikkal. A kérdés csak az, mekkora volt ezek aránya egy adott nemzeti vagy társadalmi csoporton belül – fejtegette Zeman. „Soha nem beszéltem az összes szudétanémetről, hiszen ez nem felelne meg a történelmi igazságnak. Másrészt viszont tény, hogy az 1938 tavaszán rendezett helyi választásokon a szudétanémetek 90 százaléka Henleinre szavazott, aki pedig Hitler helytartójává nyilvánította magát. Egyidejűleg bíráltam azokat a cseheket is, akik együttműködtek Hitlerrel... Valójában a választóvonal a gyávák és azok között húzódik, akik szembeszállnak a totalitárius rezsimekkel, ennek pedig semmi köze a nemzetiséghez” – mondta a kormányfő.

Állítása szerint a csehszlovákiai német és a magyar kisebbség 1945 utáni vagyonelkobzását és jogfosztását kimondó benesi dekrétumok alapját távolról sem a kollektív bűnösség elve képezte. A szudétanémet antifasisztákra ugyanis, akik Hitler ellen harcoltak, nem várt sem vagyonelkobzás, sem kitelepítés. A benesi dekrétumok egyébként már régen hatályukat vesztették, azokkal csak Ausztria és a szudétanémet bajtársi szövetség (Landsmannschaft) foglalkozik – állította a cseh miniszterelnök. (A hárommilliós német ajkú kisebbségből alig százezren maradhattak Csehszlovákiában a dekrétumok kihirdetése után.)

Arra a fölvetésre, miért tekintik cseh bíróságok ma is hivatkozási alapnak a benesi dekrétumokat kárpótlási perekben, noha azok a hivatalos szóhasználat szerint „lejártak”, Zeman közölte: ez olyan dolog, mint a müncheni egyezmény. A kérdés az, vajon egy dokumentumot kezdettől fogva hatályon kívül helyezünk-e, vagy sem. Németország nem volt hajlandó kezdettől fogva érvénytelennek tekinteni az (1938 szeptemberi) müncheni egyezményt, csupán addig ment el, hogy „ex nunc” (mostantól kezdve) érvényét vesztettnek tekintse. Mi pedig azt mondtuk, hogy a benesi dekrétumok „lejártak”. Ez ésszerű megközelítés, amely az 1997. januári német-cseh nyilatkozatban is helyet kapott – emlékeztetett Zeman.