„A Putyin-korszak ma már történelem”

„Az orosz elit már változást akar, s a többség idegenkedik attól, hogy Vlagyimir Putyin újabb hat évre visszatérjen a Kremlbe. Az új impulzusokat, az előrelépést jelenleg Dmitrij Medvegyevtől várják. Úgy gondolják, hogy a következő ciklusban megvalósíthatná mindazt, amiről eddig inkább csak beszélt. Mindez egybeesik a világ várakozásával. Putyin a Nyugat számára már a múltat jelenti, amelyben mindenki elismeri történelmi tettét, Oroszország stabilizálását, ám nem bízik abban, hogy irányításával a kellő ütemben haladna az ország átalakulása” – fogalmaz a tandem megítéléséről, a 2012-es választások előtti várakozásokról Arnaud Dubien politológus, aki a párizsi Nemzetközi Stratégiai Kutatások Intézetében (IRIS) az Oroszországgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó programok vezetője.

– Még majd egy év van az oroszországi elnökválasztásig, ám már lázban ég a kremlinológusok tábora. Szinte minden apró, fontos és kevésbé fontos mozzanatból próbálnak következtetni arra, hogy ki is száll majd harcba a tandem tagjai közül 2012 tavaszán az elnöki székért. Az elitek belső mozgásával foglalkozó kutatóként lát-e valami igazán kézzelfogható jelet, amely közelebb vinne a megoldáshoz?
– Valójában nem, de nem hinném, hogy ez az én hibám. Úgy gondolom, hogy maguk az érintettek, Putyin vagy Medvegyev sem tudják még a végső választ. Az orosz politikai eliten belüli bizonytalanság tehát érthető. Ami pedig a belső mozgásokat illeti, a kampány közelsége nagyon is érezhető. Különösen a pártok körül élénkült meg az élet. A jelenleg a dumában alkotmányos többséggel bíró Egységes Oroszország gyengül, s ezt a trendet minden erővel igyekszik megfordítani, eközben reális az esélye annak, hogy a liberálisok az év végén újra visszatérjenek a dumába. Úgy tűnik, hogy a hatalomnak sincs ellenére a jobboldali liberális Igaz Ügy pártjának megerősödése. A korábbi állóvíz tehát felkavarodott, mindenki helyezkedik, a dolog végkimenetelét tekintve pedig az a megérzésem, hogy Medvegyev indul újra a Kremlért.

– S ha tényleg így lesz, az Putyin döntése?
– Nem, a döntést nem egy ember hozza meg. Ez általában finom és körültekintő egyeztetés eredménye. Nem hiszek abban, hogy Putyin e kérdésben utasítaná Medvegyevet, mint ahogy valószínűtlennek látom a két vezető szembenállását is. E két ember egy csapat, s igazán lényegi különbséget nem látok köztük. Kettejük környezete számára azonban egzisztenciális kérdés, hogy az ő főnökük legyen a befutó, ezért efelé lökik őket, s komoly harcot vívnak egymással.

– Néha viszont úgy tűnik, a tandem két tagjának gondolkodása közt is jól kivehető a különbség. Erről árulkodott a Líbia körüli vélemények meglepően éles ütközése…
– Egyetértek, hiszen Putyin annak ellenére szólalt meg e kérdésben, hogy a külpolitika kimondottan az elnök hatáskörébe tartozik. Ne feledjük azonban, mindketten azonnal visszavonulót fújtak, hangsúlyozva, hogy személyes véleményükről van szó. S érdekességképp a televízió is levette Putyin kritikus megszólalását. Ha úgy tetszik, először cenzúrázták Putyint. Minden bizonnyal közös döntés alapján, hiszen mindketten érezték, hogy túl messze mentek, s ez már gyengítheti Oroszországot.


– Mégis miért valószínűsíti Medvegyev indulását?
– Mert a Putyin-korszak véget ért, az már történelem. Ez persze nem jelenti azt, hogy Putyin is eltűnik a süllyesztőben. Az új helyét még meg kell találni. Az elit mozgása azonban nem az ő visszatérését sejteti. Olyan egykori „putyinisták” vannak már Medvegyev közvetlen környezetében, mint Szurkov vagy Pavlovszkij. Nem fordítanak hátat Putyinnak, de úgy vélik, a feladatot teljesítették, s előre kell lépni, új szakasz nyílik Oroszország fejlődésében. Putyin megmentette Oroszországot, sokat tett érte, s az elitben egyre nagyobb azok tábora, akik szerint megtette a kötelességét, s aligha tud ehhez még többet hozzátenni. Új impulzusok kellenek, vérfrissítésre van szükség, s ezt az igényt ma leginkább Medvegyev jeleníti meg.

– Ez azt jelenti, hogy ezúttal a szokásos bizánci váratlan húzás éppen az lesz, hogy sokak várakozásával ellentétben mégsem Putyin lesz a befutó?
– Senki sem gondolta, hogy Jelcin Putyint jelöli utódnak, később sokakat meglepett Fradkov kormányfői kinevezése is. A meglepetést tehát most sem zárnám ki. Abban viszont nem hiszek, hogy valamilyen harmadik jelölt ér révbe…

– … például Suvalov, akit azért elég gyakran emlegetnek?
– Nem, ez még korai lenne. Igazi meglepetésként hathat azonban, ha Putyin végleg visszavonul. Várok hát valamilyen meglepetést, de ennek kapcsán csak találgatni tudok.

– Ilyen meglepetés lehet az is, hogy egyfajta amerikai típusú, a lényegi dolgokat tekintve nem egymással élesen szembenálló kétpártrendszer felé elmozdulva mindketten indulnak a választásokon…
– Nem, ez működhetne Európában, de nem Oroszországban. Ne feledje, hogy e két ember mindennél jobban félti Oroszország stabilitását, s egy ilyen lépéstől ez visszatartja őket. Úgy érzik, hogy az ország rámehetne egy komoly versenyre. De így van ezzel az egész elit. Nem adnak egy csepp esélyt sem a káoszra, amelyben esetleg elveszíthetik a tulajdont, a pénzt és a hatalmat. Valójában mindenki az ellenőrzött folyamatok híve. Később, akár már a következő választásokon nem zárom ki ezt a forgatókönyvet sem, ma azonban még korainak tartom. Úgy gondolom, utoljára dönt két-három ember Oroszország jövőjéről. Efelé mutat már az Egységes Oroszország gyengülése, s egy liberális párt valószínűsíthető megjelenése is. Ott van már a kapuk előtt Medvegyev pártja, amely kisebb lesz, mint Putyiné, de már megkerülhetetlen a következő kormánykoalícióban. Átalakulóban van a hatalmi konfiguráció, a nyílt verseny azonban még odébb van.