Tényleg valóra válhatnak ezek a szörnyű rémálmok?

Már most érdemes felkészülni arra az eshetőségre, ha jelentősen romlana az Egyesült Államok és Kína viszonya, mivel ebben a helyzetben a térség teljesen kiszolgáltatottá válna a nagyhatalmak döntéseinek – olvasható a Project Syndicate oldalán. A cikkből kiderül az is, hogy Kínát mindenképpen meg kell nyugtatni, de ennek cserébe nagyobb átláthatóságra van szükség katonai téren.

Kovács András
2011. 08. 30. 3:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ahogyan Kína egyre közelebb kerül ahhoz, hogy megelőzze az Egyesült Államokat a gazdasági teljesítmény tekintetében, úgy növekszik a feszültség az USA csendes-óceáni katonai dominanciája miatt, amelynek egyik hatása, hogy Amerika térségbeli szövetségesei egyre jobban aggódnak hosszú távú stratégiai környezetük romlása miatt – állítja Gareth Evans Ausztrália volt külügyminisztere. Véleménye szerint Szöultól Canberráig a döntéshozók rémálmai közé tartozik, hogy választani kell a kínai gazdasági függőség vagy pedig a hatalmas amerikai katonai dominancia között.

Senki sem hiszi azt, hogy a közeljövőben a kínai–amerikai kapcsolatok jelentősen megromlanának, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a két fél kölcsönös hitel- és fogyasztási függésben van egymástól – mutat rá a volt külügyér. Úgy látja, hogy egy-két évtizeden belül, ahogyan arról rengeteg elemezés is szól, a dél- és kelet-kínai-tenger és a tajvani szorosban óhatatlanul növekedni fognak a feszültségek. Vajon hogyan függetleníthetik magukat a térségbeli országok ettől a helyzettől, abban az esetben, ha erőszakossá válik a két nagyhatalom viszonya? – tette föl a kérdést Evans.

Együtt kell lépni

Az 1988–1996 között külügyminiszteri posztot viselő politikus szerint mindenképpen biztos, hogy ha az országok egyedül lépnek föl, akkor nem képesek befolyásolni az eseményeket. Ezzel szemben, ha a legfontosabb üzeneteket Japán, Dél-Korea, Ausztrália és a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) együttesen közvetítik Kína és az Egyesült Államok felé, akkor azzal mindenképpen hozzájárulnak a régió jövőbeli stabilitásához – vélekedik Evans.

Az elemző úgy látja, hogy a nagyhatalmak nem mindig szoktak hallgatni a kisebbekre, de tapasztalatai szerint az USA egyre jobban figyel a saját barátaira, főként amikor a politikai előfeltevéseiket támadás éri, míg Kína mindig is az erőt és a világos célokat tartotta tiszteletben partnerei részéről. Egy-egy üzenetnek lényegesen nagyobb hatása van akkor, ha többen állnak mögötte, mint ha egy-egy állam egyedül cselekedne – tette hozzá.

Nagyobb átláthatóság kell

Evans szerint az első üzenetnek mindenképpen a megnyugtatásnak kell lennie, amit Kínának szánnak. „El kell fogadni, hogy egy államnak mindig szüksége van nukleáris elrettentő erőre, amíg ilyen fegyverek léteznek, és a nukleáris fegyverek nélküli világ egyelőre nem tűnik reálisnak.” Írásában kifejti, hogy el kell ismerni a haditengerészet fenntartásának a jogát, amivel a saját kereskedelmi vonalaikat védik, így tudomásul kell venni azt is, hogy a tengeri szuverenitás is megilleti Kínát. A volt külügyminiszter szerint nem szabad elfelejteni Tajvan helyét az „egy Kína” koncepcióban sem.

Evans úgy látja, hogy ezeket az üzeneteket csak más közlésekkel együtt lehet csak eljuttatni, mégpedig, hogy a nukleáris és egyéb katonai képességek esetében a közös bizalom csak a nagyobb átláthatóságra épülhet, mint amit Kína korábban felajánlott. Bármilyen kínai nukleáris bővítés destabilizáló hatással jár, és ellentétes lenne a globális leszereléssel – tette hozzá. Ha a térség országaiban csökken a bizalom az amerikai nukleáris elrettentő erőben, akkor biztosnak kell lenniük abban, hogy képesek hagyományos módon kezelni minden biztonsági fenyegetést – véli Evans.

Megszűnhet a stabilitás

Az ausztrál politikus úgy véli, hogy ebben az összefüggésben Kína várhatóan nem fogja csökkenteni az elkötelezettségeit az USA régióbeli szövetségeseinek a körében, és ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok befolyása is csökkenni fog. Amíg Kína rosszindulatú lépéseket nem tervez a térségben, addig a védelmi tervezés során szem előtt kell tartani a régió nagyobb szereplőinek a kapacitását – olvasható az elemzésben.

Bármilyen kínai agresszió, amely területi követelésekkel lépne föl, többek között Tajvan esetében, katasztrofális hatással lenne az ázsiai nagyhatalom megítélésére, és belső stabilitása is gyorsan elillanna – véli a volt miniszter. Evans szerint a dél- és kelet-kínai-tenger hovatartozása kapcsán a Nemzetközi Bíróságnak kellene döntenie, de ennek elmaradása esetén a közös erőforrások felhasználásáról tárgyalásokat kell kezdeni.

A kiegyensúlyozás sem lenne rossz

A politikus úgy látja, hogy a régiónak azt kell üzennie az Egyesült Államoknak, hogy a hagyományos politikával együtt kell ötvöznie a kemény elemeket is. A térség által korábban adott biztonsági támogatás a jövőben is vélhetőleg töretlenül folytatódni fog. Szerinte az ázsiai csendes-óceáni térség stabilitására mindenképp jó hatást gyakorolna, ha kiegyensúlyozottabban oszlana el a katonai hatalom, szemben a mostani teljes amerikai dominanciával.

Evans úgy látja, a legbölcsebb üzenet, amit a térségbeli országok küldhetnek az Egyesült Államoknak, az Bill Clinton volt amerikai elnök egyik mondása, miszerint egy olyan globális világot kell létrehozni, amelyben kényelmesebb lesz az élet, amikorra már nem az USA lesz a domináns hatalom.

(project-syndicate.org)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.