Egy vonat halad Isztambulból Münchenbe. Ugyanazon az útvonalon, mint fél évszázaddal ezelőtt, amikor az első vendégmunkások Németországba igyekeztek. S ugyanúgy a pályaudvar 11. vágányára fognak vasárnap kora délután megérkezni. A török állami TRT televízió által szervezett utazásra három tucat, Németországban élő török nyugdíjas jelentkezett, akik fiatalkorukban már egyszer végigjárták ezt az útvonalat. A szerelvényen utaztak az ankarai német követség munkatársai, akik az „Együtt vagyunk” című partnerségi programjukat próbálták meg népszerűsíteni.
Ott volt azonban Cemil Cicek parlamenti elnök is, aki nyilatkozataival botrányt okozott. A török politikus olyan becsmérlően beszélt Németországról a sajtó előtt, ami időnként úgy hangzott, mintha ellenséges országba utazna. A vonaton utazó németek képébe vágta, hogy a törökök a Berlinnel kötött szövetség miatt egyszer már elveszítették a birodalmukat – ezzel az Oszmán Birodalom és a Német Császárság közötti, az első világháborúban kötött szövetségre utalva.
Cicek az elmúlt napokban azzal a váddal került címlapokra, hogy meggyanúsította Németországot, miszerint az Angela Merkel vezette ország menedéket nyújt a Kurd Munkáspárt (PKK) terroristáinak: „Németországban kétszer annyi PKK-tag él, mint a Kandil-hegységben.”
A PKK-t 1993 óta betiltották Németországban; de a PKK fedőszervei továbbra is aktívak. A legutolsó alkotmányvédelmi jelentés a szimpatizánsok számát 11 500-ra becsüli, akik tagokat toboroznak és pénzt gyűjtenek. Annak, hogy Berlin nem lép fel olyan határozottan ellenük, mint ahogyan azt Ankara szeretné, egy oka van – véli egy német megfigyelő –, az, hogy a szövetségi köztársaság egy jogállam.
Erdogan és emberei a megnyilatkozásokat a hazai publikum számára szánt propagandára is felhasználják. Ezért mondja azt Jörg Dehnert – az FDP-közeli Friedrich Naumann Alapítvány isztambuli irodavezetője –, hogy „most mi vagyunk a bűnbakok”.
Süddeutsche Zeitung (suddeutsche.de)
